Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: II. Gusztáv Adolf és Erdély fejedelmei
KÁRMÁN GÁBOR 735 felségterületre érkezett: Brandenburgi Katalin udvartartásával kapcsolatos ügyekben a königsbergi választófejedelmi udvart kereste fel, onnan írt Oxenstiernának, aki egy titkárát, Johannes Nicodemit küldte titokban hozzá.65 A kancellár abban reménykedett, hogy Boncziday révén sok mindent megtudhat nemcsak az erdélyi fejedelem szándékairól, a császárral és a lengyelekkel fenntartott viszonyáról, hanem az oszmán és tatár politika fejleményeiről is – ám csalódnia kellett. Nicodemi meglehetősen frusztrált hangú jelentésében arról számolhatott be, hogy a Bonczidayval folytatott háromnapos beszélgetések vajmi kevés konkrét információval szolgáltak, valójában Strassburg jelentéséből sokkal többet lehetett megtudni Bethlen szándékairól. A magyar követ mindössze egy hosszú listát tudott közölni azokról a lengyel főurakról, akikhez a fejedelem levelét kellett volna eljuttatnia, ám mivel Varsóban feltartóztatták, inkább elásta az ezeket tartalmazó tarisznyát. 66 Nicodemi úgy foglalta össze tapasztalatait, hogy Boncziday velőtlen mondandóját hallgatva annak kapzsi, fennhéjázó magatartásával és erősen hiányos latintudásával szembesülve kétségek támadtak benne, vajon tényleg Bethlen szándéka volt-e, hogy ezen követ útján tárgyaljon. Nagyon valószínű, hogy aggálya indokolt volt: nem tudunk róla, hogy a magyar kurír bármilyen megbízólevéllel rendelkezett volna Erdély fejedelmétől, a kancellárnak küldött bejelentkező levelében is csak a brandenburgi választófejedelemnél intézendő ügyeit említi. Bethlen embereként csak Strassburg általa hozott levelének utószava azonosította. Árulkodó az is, hogy Oxenstierna csak a svéd rezidensnek küldött válaszlevelet Bonczidayval, a fejedelemnek nem írt.67 Elképzelhető tehát, hogy az eredetileg csak levelek átadásával megbízott Boncziday nem Bethlen Gábor utasítására, hanem saját szakállára kezdett „tárgyalásokba” a svédekkel, ha már Strassburg 65 Boncziday Márton levelét Axel Oxenstiernának (Königsberg, 1629. jan. 29.), illetve Oxenstierna válaszát (Elbing, 1629. jan. 24.[/febr. 3.]) lásd Szilágyi S.: Oklevelek i. m. 243–244., illetve 245. „Nikodémusz János” erdélyi követ levele tehát, amelyről Gebei Sándor több tanulmányában olvashatunk, valójában az Oxenstierna által küldött svéd titkár beszámolója. Vö. Az erdélyi fejedelmek és a lengyel királyválasztások. Szeged 2007. 90.; Bethlen Gábor és a Rzeczpospolita. In: Bethlen Erdélye, Erdély Bethlene. A Bethlen Gábor trónra lépésének 400. évfordulójára rendezett konferencia tanulmányai. Szerk. Dáné Veronka et al. Kolozsvár 2014. 61. 66 Johannes Nicodemi jelentését Axel Oxenstiernának (Elbing, 1629. febr. 4[/14].) lásd Szilágyi S.: Oklevelek i. m. 249–253. Vö. Axel Oxenstierna instrukciójával (Elbing, 1629. jan. 28.[/febr. 7.]) uo. 246–247. A lista kritikus elemzését adja, kimutatva, hogy nagy részükkel kapcsolatban igen valószínűtlen, hogy Bethlen támogatói lettek volna. Lásd Gebei S.: Bethlen Gábor és a Rzeczpospolita i. m. Valóban, ha Boncziday csak annyit tudott, hogy ezeknek a főuraknak Bethlen levelet írt, annak vajmi csekély volt az információértéke, hiszen a levélküldés puszta ténye – a tartalom ismerete nélkül – a kapcsolat keresésének vagy akár egy korábbi konfliktus kezelésének legelső fázisát is jelenthette. 67 Mivel erdélyi követek számos alkalommal estek fogságba, az 1620-as években nem volt szokatlan, hogy a fejedelem által nekik adott credentialis levél nem tartalmazta a nevüket, követként való azonosí tásukhoz azonban valamiféle fejedelmi megbízólevélre mindenképpen szükség volt. Lásd Kármán G.: Külföldi diplomaták i. m. 174.
