Századok – 2018
2018 / 3. szám - ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - B. Szabó János – Bollók Ádám: A „szavart–türk dosszié”. A 9. századi kelet-európai steppei vándorlások 16–17. századi párhuzamok tükrében
B. SZABÓ JÁNOS – BOLLÓK ÁDÁM 539 steppei szokás szerint szuverén uralkodóvá tette, aki esetleg akár a kagáni titulust is viselhette. 239 Az általunk ismert példák alapján ilyes típusú rangemelő gesztusra általában vagy akkor került sor, ha az adományozó császári/kagáni/káni hatalom valamiért éppen nagyon kiszolgáltatott helyzetben volt, vagy akkor, ha a támogatott fél reális gyöngeségét próbálták a legitimitás szintjének emelésével is kompenzálni240 (a 9. század második felének kazár története alapján az előbbi lehetőség tűnik kevésbé valószínűnek). Jó példa erre az első, nyílt cári parancsra kinevezett nogáj bíj, Isterek esete. Őt 1600-ban a cár utasítására – korábbi precedenseket nélkülöző módon – emelték fel a „az összegyűlt sokaság előtt a téren”, a „jelenlévő nogáj mirzák nagy zavara közepette, akik nem értették, hogy Isterek mirzát miért is kellene a fejedelemségre nemezen felemelni, hiszen ősidők óta soha nem volt ez szokásban”.241 S habár a nogájok meglepő döttsége érthető, az orosz adminisztráció választása még inkább az: ők nagyon is jól ismerték a steppei legitimáció kelléktárát, hiszen az Orosz Birodalommal „társbérletben élő” Kaszimovi Kánságban régóta a Dzsingiszida kánoknak kijáró felemelés volt szokásban – akkor is, ha a kánokat már az orosz cárok nevezték ki –, így az új ceremónia tulajdonképpen egyfajta indirekt rangemelést jelentett a nogáj bíj számára. 242 A nogájoknál tehát 1600-ig a vezetőjük megválasztásához és beiktatásához nem társult a felemelés szokása – ahogy más steppei csoportok esetében sem feltétlenül tartozott ez a kötelező rítusok közé. A steppei felemelési ceremóniák legújabb és legteljesebb adattárát összeállító Ivanics Mária ezzel összhangban többek között arra is felhívta a figyelmet, hogy az általa vizsgált, Volga vidéki Dzsingiznáme sem írja le ezt a szokást az ideális uralkodó megválasztásakor. S szempontunkból nyilván az sem érdektelen, hogy Anonymus sem említi, hogy a magyar krónikák szerinti első fejedelem, Álmos megválasztása után őt maga fölé emelte volna a hat másik „mogher” vezér. 243 Tóth Sándor László a felemelés szokásának esetleges utóéletét vizsgálva nemrégiben külön kiemelte, hogy az 1705. évi szécsényi gyűlésen „Árpád fejedelem kései utódát, II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelmet a régi szokásra, a pajzsra emelésre 239 Sajnos a kagáni cím történetének és viselésének kutatása viszonylag kevés teret szentelt a kagáni címet viselő, de nem Asina-házbéli, nem Asina-rokon, de nem is trónkövetelő személyek baz kagán -i rangjának. Lásd Peter B. Golden: The Question of the Rus Qaganate. Archivum Eurasiae Medii Aevi 2. (1982) 84–88. 240 Skaff, J. K.: Sui-Tang China i. m. 125–127. 241 Ivanics M.: Hatalomgyakorlás i. m. 97. 242 Uo. 95–96. 243 Anonymus, Gesta Hungarorum 5–6. Vö. Ivanics M.: Hatalomgyakorlás i. m. 104.
