Századok – 2018
2018 / 1. szám - MAGYARORSZÁGI MIGRÁCIÓK - Konrád Miklós: A galíciai zsidó bevándorlás mítosza
A GALÍCIAI ZSIDÓ BEVÁNDORLÁS MÍTOSZA 54 „antiszemita-kérdést”.77 A törvényjavaslat képviselőházi vitáján a miniszterelnök 1903. január 10-én megnyugtatónak szánt célzattal kijelentette: a törvényjavaslatot igyekezett „minden antiszemitikus ízből kivetkőztetni”. Nem rejtette véka alá, hogy az „bizonyos, Galicziából és Oroszországból beözönlött”, illetve „nem asszimilálódott” elemek ellen irányult, ám hangsúlyozta, hogy a törvény e „beözönlött elemeket” nem azért érinti majd, „mert zsidók, hanem azért, mert nem ide valók, mert a nemzet testén, gazdasági, társadalmi és nemzeti életében igenis olyan gyanús elemek, a melyeket ellökni kell”. Amint látható, a zsidóellenes célzat miniszterelnöki cáfolata sajátosan zsidóellenesre sikeredett – miközben beszédében Széll többször is elítélte a „gyűlöletes” antiszemitizmust, és letette voksát a reformkortól a dualizmus korának végéig hivatalos ideológiának tekinthető liberális nacionalizmus krédója mellett: „A ki becsületes ember és jó hazafi és jó magyar ember, legyen az bármiféle eredetű, származású és vallású, az nekünk e hazában polgártársunk, a kire nézve a többivel szemben semmiféle különbséget nem teszünk.” 78 Ami magát a törvényjavaslatot és annak miniszterelnöki indoklását illeti, a „zsidó” szó vagy bármely szinonimája természetesen nem szerepelt a szövegekben.79 Ettől függetlenül mindenki számára világos volt, hogy a törvényjavaslat elődleges célja a galíciai zsidó bevándorlás szigorúbb ellenőrzés alá vonása. Az 1903. január 9–10, és 12–13-án tartott képviselőházi vita során a törvényjavaslatot bemutató Nyegre László, illetve Széll Kálmán a bevándorlók kapcsán kerülték ugyan a „zsidó” szót, helyette az „elem” kifejezést használták. A többi felszólaló azonban, és különösen a néppárti Buzáth Ferenc és Zboray Miklós kevésbé fáradoztak eufemizmusokkal: a vita során a „zsidó” és az „izraelita” szavak – különféle toldalékolt alakjaikkal – összesen 87 alkalommal hangzottak el.80 A vitát így is belengte a nyelvi álszentség. Amikor a függetlenségi Uray Imre annak fejtegetésébe kezdett, miszerint „megérkezik az a bizonyos, hogy műnyelven szóljak, és ne vádoljanak, hogy zsidókat emlegetek, megérkezik az a...”, Széll Kálmán közbeszólt: „külföldi”, mire Uray a padsorok derültségére úgy folytatta: „megérkezik az idegenforgalom”.81 A Magyarország című függetlenségi lapban 1903. január 11-én megjelent vezércikkében Bartha Miklós éppen e „delikát felfogás” ellen kelt ki, mely szerint „nem illik a zsidót bántani”, noha, szögezte le: „Mindenki tudja, hogy ez a javaslat a zsidó bevándorlás miatt jött létre”. 82 77 Az 1901. évi október hó 24-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója VII. Bp. 1902. 348. 78 Az 1901. évi október hó 24-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója X. Bp. 1902. 232–233. 79 A törvényjavaslatot és indoklását közli Az 1901. évi október hó 24-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának irományai VII. Bp. 1902. 284–292. 80 Az 1901. évi október hó 24-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója X. i. m. 200–259. 81 Uo. 226. 82 A kormányzati „hipokrízis ” ellenében Bartha szókimondóbb változattal állt elő: „Miért nem mond ják: galíciai, oroszországi, romániai zsidót ezentúl semmi szín alatt nem bocsájtunk be az országba?” Bartha Miklós: A kazár bevándorlás. Magyarország, 1903. január 11. 1–2.
