Századok – 2018
2018 / 3. szám - ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - B. Szabó János – Bollók Ádám: A „szavart–türk dosszié”. A 9. századi kelet-európai steppei vándorlások 16–17. századi párhuzamok tükrében
B. SZABÓ JÁNOS – BOLLÓK ÁDÁM 519 lassan egyre inkább egyenrangúvá váltak a steppei eredetű hatalmi szervezetben. 153 A moszkvai uralkodó 1547-ben végül ténylegesen is felvette a cári címet, amellyel addig elsősorban a bizánci császárokat és az Arany Horda, illetve utódállamainak kánjait illették az orosz források.154 Miután az orosz uralkodó kezére került a Volga mente (Asztrahánnal és az Arany Horda egykori központjával, Szaraj romjaival), a steppén is nyilvánvalóvá vált a Moszkvában székelő „fehér kánok” vezető szerepe, akiknek seregében egyes Dzsingiszida hercegek már beosztott parancsnokokként teljesítettek szolgálatot. 155 Az Orosz Birodalom ezen időszakban Kazán és Asztrahán kivételével elsősorban nem nyers erőre támaszkodva vitte végbe a déli és keleti irányú terjeszkedését, hanem egyfajta gondosan kiépített hierarchikus szövetségi rendszer révén, amelynek tagjait bár többnyire közös érdekek fűzték össze, mind el kellett ismerjék a cárok főhatalmát. Az a kapcsolati háló, amely összetartotta a cárok egyre hatalmasabbá váló birodalmát, s amely révén a távoli Moszkvából képesek voltak e kiterjedt térséget ellenőrizni, több tekintetben sem különbözött lényegesen attól a szerkezettől, ahogyan korábban az Arany Horda kánjai, illetve a türkök és az ujgurok kagánjai uralták ázsiai birodalmaikat.156 Különféle etnikai és politikai formációk különféle politikai és gazdasági feltételekkel tagozódtak be ebbe a rendszerbe – ahogyan évszazádokkal korábban minden valószínűség szerint a Kazár Kaganátusba is.157 A csúcson jellemzően azok a jelentős katonai erővel rendelkező steppei népek – az Orosz Birodalom esetében a nogájok, majd a kalmükök – álltak, akik adott esetben még valódi adófizetésre sem voltak kötelezve.158 A cári hatalom ezek esetében beérte néhány alapvető szabály betartatásá -153 Charles J. Halperin: The Place Of Rus ’ In The Golden Horde. Archivum Eurasiae Medii Aevi 14. (2005) 21–30.; István Vásáry: The Tatar Factor in the Formation of Muscovy’s Political Culture. In: Nomads as Agents of Cultural Change. The Mongols and Their Eurasian Predecessors. Eds. Reuven Amitai – Michal Biran. Honolulu 2015. 252–270.; A Szarajban hosszasan időző orosz fejedelmek beágyazottságáról, valamint Moszkva tatár szövetségben végbement megerősödéséről lásd Bótor Tímea: A tatár függéstől az önálló uralkodóig: a Moszkvai Fejedelemség története a nagyfejedelmi végrendeletek (1336–1462) tükrében. Bp. 2011. 184–204. 154 Korlátozott mértékben azonban a cári címet már korábban is használták a diplomáciai kapcsolatokban. Lásd Szvák Gy.: Iván , a félelmetes i. m. 87. 155 Ivanics M.: Hatalomgyakorlás i. m. 70–72.; Martin, J.: Tatars in the Muscovite Army i. m. 366–374. 156 Michael R. Drompp: Strategies of Cohesion and Control in the Türk and Uyghur Empires. In: Complexity of Interaction along the Eurasian Steppe Zone in the First Millennium CE. Eds . Jan Bem mann – Michael Schmauder. (Bonn Contributions to Asian Archaeology 7.) Bonn 2015. 437–451. 157 Zimonyi I.: Muszlim források i. m. 103–105. 158 Az orosz–nogáj viszony alakulására a 16–17. században lásd Trepavlov, V. V.: Istoriâ i. m. 606–624. Jó példa az efféle viszonyt kifejező terminológia nehézségeire a Krími Kánság esete, amely nemhogy adót nem fizetett az Oszmán Birodalomnak, de kánjai szintén rendszeres anyagi juttatásokban részesültek Konstantinápolyból, a tatár kánságot jobb híján mégis az oszmánok európai „adófizető”, azaz tulajdonképpen vazallus államai közé szokás sorolni. Lásd erről Natalia Krolikowska: Sovereignty and Subordination in Crimean-Ottoman Relations (Sixteenth–Eighteenth Centuries). In: The European
