Századok – 2018
2018 / 3. szám - ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - B. Szabó János – Bollók Ádám: A „szavart–türk dosszié”. A 9. századi kelet-európai steppei vándorlások 16–17. századi párhuzamok tükrében
A „SZAVART–TÜRK DOSSZIÉ” 516 hordozó kis, fegyveres elitcsoport „kalandozásaira a térképen”, a 16–17. századi esetekben azt láthatjuk – hogy legalábbis steppei viszonylatban – lehetségesek voltak a tényleges népvándorlások. Igaz, az eredetileg nyugat felé útra kelt ojrát népesség nagy része végül mégis Dzsungáriában maradt, de a mai becslések szerint Hó Örlök mégis legalább 150 000 ojrát mongolt vezetett a Volgához – ami már igen tekintélyes népességnek számított. Ráadásul a két nagy ojrát tömb között a népesség a 17. század folyamán kisebb mértékben még később is cserélődött. 144 Az, hogy az egyes néprészek mozgásai hol konvergáltak, hol divergáltak, jelentős részben annak volt köszönhető, hogy ez a steppei ojrát népesség, amelyet a szakirodalomban hagyományosan törzsszövetségi szervezetként szokás emlegetni, nem viselkedett egységes politikumként. Habár az általános összetartozás tudata megvolt az ojrátoknál, azaz világos volt, hogy kik a „mi” és a „nem-mi”– az utóbbi csoportba sorolódtak például a hasonlóképpen mongol nyelvet beszélő keleti mongolok is –, a legambiciózusabb politikai vezetőik első rangú célja pedig éppen a teljes ojrát népesség összefogása volt a saját uralmuk alatt, mégsem rendelkeztek sokáig olyan közös törzsszövetségi méltóságokkal, mint a kazahok vagy a nogájok. Mindez pedig ahhoz vezetett, hogy a szokásosan „törzsnek” nevezett nagyobb csoportjaik rendszeresen tovább osztódtak, a levált néprészek pedig már korábban is törzsekhez tartozó csoportokhoz társulva hoztak létre különféle ojrát tömböket a steppén, amelyek esetenként egymással is tényleges harcban álltak. 145 Minden egyes ilyen önálló és autonóm csoport élén egy tajdzsi állt. A 17. század elején az orosz diplomácia öt fontosabb és negyvenöt kisebb ojrát tajdzsit tartott számon, de címüket tekintve formális rangbéli különbség nem volt köztük.146 Az egyes ojrát tömbökben – így a kalmüköknél a legnagyobb törzsön, a torgutokon belül – ezek közül egyet időről időre megválasztottak főtajdzsinak, ám ez a méltóság nem számított örökletesnek a családon, csak a nemzetségen belül. Így Michael Khodarkovsky az ojrátok esetében a külföldi szakirodalomban általánosan használatos kánság kifejezést is túlzónak érezte hatalmi szervezetük leírására, s helyette inkább a sokkal általánosabb és semlegesebb „society” 144 Birtalan Á. – Rákos A.: Kalmükök i. m. 23. Más számítások szerint 250 000 torgut, 20 000 dörvöt (mongol dörbed ) és hosúd (mongol qosi γ ud ), valamint 10 000 dzsungár (mongol ǰegün γ ar ), azaz kb. 80 000 harcos és 200 000 gyerek, nő és fogoly érkezett volna a 17. század folyamán a Volga melletti területekre. Vö. Bakaeva, E.: Kalmyks i. m. 40. 145 Christopher Pratt Atwood rendkívül problematikusnak véli már magát a törzs megnevezést is, s helyette az egyes, térben is elkülönülő ojrát tömbök alkotóelemeinek megnevezésére a szubetnikum kifejezést ajánlja – ami ugyan alkalmas lehet egy már fennálló helyzet leírására, de nem kínál magyarázatot ezeknek a különálló ojrát „etnikumoknak” a létrejöttére. Vö. Christopher Pratt Atwood: Titles , Appanages, Marriages, and Officials. A Comparison of Political Forms in the Zünghar and Thirteenth Century Mongol Empire. In: Imperial Statecraft. Political Forms and Techniques of Governance in Inner Asia, Sixth–Twentieth Centuries. Ed. David Sneath. Bellingham 2006. 210. 2. jegyz. 146 Maksimov, K. N.: Kalmykia i. m. 8.
