Századok – 2018
2018 / 3. szám - ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - B. Szabó János – Bollók Ádám: A „szavart–türk dosszié”. A 9. századi kelet-európai steppei vándorlások 16–17. századi párhuzamok tükrében
B. SZABÓ JÁNOS – BOLLÓK ÁDÁM 509 zarándokolt el a tatár kán székhelyére, Szarájba, hogy ott átvegye a kinevező-megerősítő okiratot (mongol yarlıq ), hanem a nogáj körönüs által megválasztott Isterek mirzának kellett Asztrahánba mennie, hogy a cár ott székelő képviselője megerő sítse őt méltóságában a vörös pecsétes kinevező irat átadásával. 117 Az orosz cárok nemcsak szimbolikusan, de – ahogyan egykor a Kazár Kaganátus, majd az Arany Horda – politikailag is, ténylegesen egyesítették a volgai észak–déli kereskedelmi útvonalat.118 Az orosz befolyást – hála Temrjuk ka bard fejedelem behódolásnak (1557), valamint az 1561 és 1588 között a Szunza és Terek folyók mentén épített orosz erődítményeknek – a 16. század végére egészen a Kaukázus előteréig sikerült biztosítani.119 A prémkereskedelemben és a kelet– nyugati távolsági kereskedelemben is érdekelt birodalom hamarosan a Szibériai Kánságot is megdöntötte (1582–1585), s igyekezett közvetlen kereskedelmi kapcsolatba kerülni Kínával.120 A Nyugat-Szibériában kiépülő orosz kereskedelmi és katonai támaszponthálózat révén így olyan belső-ázsiai és szibériai történésekről is értesülhetünk már a 17. századból, amelyek az előző évszázadokban minden bizonnyal még rejtve maradtak volna az európai megfigyelők előtt. Így bukkanhattak fel már 1606-ban a nyugatra tartó mongol nyelvű dörvön ojrát (mongol dörben oyirad) törzsszövetség 121 első csoportjai az oroszok látóterében. Ojrátok, nogájok és oroszok a 17. században Az ojrát mongolok törzsei a legkeletibb mongol utódállam, a Jüan-dinasztia birodalmának területéről érkeztek. Vándorlásukat – a láncreakció első „láncszemét” – végső soron a mongol Batmönh Dajan (mongol Batumöngke Dayan ) kán (1478?– 1543?) indította el, akinek sikerült véget vetni az anarchiának és utoljára egyesítenie a mongolok jelentősebb részét. Az ő egyik unokája, a tümet törzset irányító Altan kán a 16. század közepén rövid időre ismét jelentős ázsiai hatalommá 117 Khodarkovsky, M.: Russia’s Steppe i. m. 117–131.; Ivanics M.: Hatalomgyakorlás i. m. 72.; Trepavlov, V. V.: Istoriâ i. m. 348–350. 118 Szvák Gy.: Iván, a félelmetes i. m. 134. 119 Sashalmi Endre: Oroszország gazdasága a 15–18. században. Pécs 1995. 61–62., 66–67. A kora középkori és kora újkori volgai kereskedelem folyamatosságát hangsúlyozza Rudi Matthee: Anti-Otto man Politics and Transit Rights. The Seventeenth-century Trade in Silk Between Safavid Iran and Muscovy. Cahiers du monde russe 35. (1994) 739–761.; Paul Bushkovitch: Princes Cherkasskii or Circassian Murzas: The Kabardians in the Russian Boyar Elite, 1560–1700. Cahiers du monde russe 45. (2004) 13–16.; Murat Yasar: The North Caucasus in the Second Half of the Sixteenth Century. Imperial Entanglements and Shifting Loyalties. PhD dissertation. University of Toronto 2011. 142– 182. 120 Szili Sándor: Szibéria birtokbavételének koncepciói az orosz és a szovjet történetírásban. Bp. 2005. 12–18.; Sashalmi E.: Oroszország i. m. 76–77., 82–84. 121 Hidehiro Okada: Origins of the Dörben Oyirad. Ural-Altaische Jahrbücher NF 7. (1987) 181–211.
