Századok – 2018

2018 / 3. szám - ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - B. Szabó János – Bollók Ádám: A „szavart–türk dosszié”. A 9. századi kelet-európai steppei vándorlások 16–17. századi párhuzamok tükrében

B. SZABÓ JÁNOS – BOLLÓK ÁDÁM

505

haderővel léphessen fel a kazárokkal szemben. A muszlim hatalmakkal szembeni harc viszont időről időre fegyvertársakká tette a két birodalmat.

100 5.) A kazár területeket északon körülvevő népeknél az államiság nyomai sem mutathatók ki a 8–9. században. Ezeknek a belső autonómiával rendelkező kisebb közösségeknek az alávetése és megadóztatása, valamint e rendszer fenntartása aligha jelenthetett komoly problémát az egyes csoportoknál egyenként jóval erősebb és szervezettebb – többek között önmagukban és bizánci szakértők bevonásával komoly erődépítésre is képes – kazárok számára. (Arról, hogy e népek fokozottabb ellenőrzése és a birodalom érdekeiben történő felhasználása érdekében a kazárok alkalmaztak-e bizonyos „népszervező” technikákat, a gyér számú források hallgatnak.

101) 6.) Ez a kazár elit számára kényelmes hatalmi helyzet a 800-as évektől gyökeresen megváltozott. Ettől az időtől ugyanis újabb és újabb népek érkeztek a Kaganátus határaihoz. A változás az egykori Keleti Türk Birodalom területén született Ujgur Kaganátus 8. század közepi felemelkedésével, majd 840-es bukásával állt összefüggésben. Az ujgur nyomás vezetett a besenyő és az oguz törzsek nyugati irányú elmozdulásához. Az utóbbiak a 8. század végére a Kazáriától keletre elterülő steppevidékre helyezték át szállásaikat – s nem lehetetlen, hogy a szavartoknak a DAI

-ban említett, Kazáriához közel történő megtelepedését is ennek az eseménysornak a keretei között értelmezhetjük.102

Jelenlegi isme

reteink szerint az oguzok törzsei legvalószínűbben a 8. század utolsó évtizedeiben érkezhettek meg és rendezkedtek be a Balhas-tó és az Aral-tó közötti térségbe(n) (a későbbi Kazak-steppén/re). A korábbi kutatás feltevése szerint ezek az oguzok tolták volna maguk előtt a szállásaikat már a korábbi évtizedekben Transzoxániába áttevő besenyőket az Urál vidékére. Ugyanakkor Katona-Kiss 100 Thomas S. Noonan: Bizánc és a kazárok. Vajon különleges kapcsolat fűzte össze őket? In: A

bizánci diplomácia. Szerk. Jonathan Shepard – Simon Franklin. Ford. Bódogh-Szabó Pál. (Varia Byzantina – Bizánc világa 11.) Bp. 2006. 148–180.

101 A kutatásban nemegyszer merül fel, hogy bizonyos steppei eredetű méltóságnevek különféle, a kazárok szomszédságában élő népeknél való felbukkanását esetleg a kazárok által adományozott méltóságokként lehetne értelmezni. Vö. Ibn Fadlán: Beszámoló a volgai bolgárok földjén tett utazásról. Ford. Simon Róbert. Bp. 2007. 6. 8. jegyz.

102 A karluk–oguz–besenyő–kimek vándorlásokról alkotott különféle elgondolásokra lásd Czeglédy Károly: A

kangarok (besenyők) a VI. századi szír forrásokban. A Magyar Tudományos Akadémia I. Osztályának Közleményei 5. (1954) 243–276. A besenyők és kangarok hagyományos lokalizációjáról lásd Omeljan Pritsak:

The Pecenegs. A

Case of Social and Economic Transformation. Archivum Eurasiae Medii Aevi 1. (1975) 211–217.; Peter B. Golden:

The Migration of the Oguz. Archivum Ot

tomanicum 4. (1972) 45–84.; Senga Toru:

A

besenyők a 8. században. Századok 127. (1993) 503–

516.; Uő:

Megjegyzések a kimekek törzsszövetségének kialakulásához. Antik Tanulmányok 41. (1997) 175–193.; Katona-Kiss Attila: A

besenyők és az

oguzok vándorlása

a

VIII

.

században. Csodaszarvas 4.

(2011) 7

–

25

.

;

Uő: Az

oguz és a

karluk törzsek szállásváltása

a

VIII

.

században. In:

Hadak útján XX

. A Népvándorláskor Fiatal Kutatóinak XX. összejövetelének konferenciakötete

. Bp.

2012. 187

–

193

.