Századok – 2018
2018 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Kiss Dávid: A Munkásőrség története és előzményei (Ligeti Dávid – Lévai Kristóf)
472 TÖRTÉNETI IRODALOM konszolidáció egyik mérföldkövével, az 1957. május 1-jei eseményekkel. A szerző a történteket a Stockholm-szindróma tünetegyüttesével magyarázza (106–107.): e pszichológiai közeg kialakítását a terror tette lehetővé, hasonlóan 1919-hez, valamint a Rákosi-korszakhoz. A Munkásőrség ebben a felállásban a társadalom felé valójában agresszív tényezőként érvényesült, jóllehet hivatalosan és az elnevezésből is adódóan egy defenzív organizációról beszéltek. A negyedik fejezetben képet kapunk a Munkásőrség történetének korai szakaszáról, egészen 1963-ig. A testület 1957-ben így fogalmazta meg feladatait: „Minden időben álljon rendelkezésre, ha kell fegyverrel a Párt akaratának végrehajtásához” (112.). Az ekkori közhangulatot, valamint a testület elszántságát mi sem mutatta jobban, mint az, hogy a MÚK (Márciusban újra kezdjük!) jelszavára a testület a HUKUK választ adta (Ha újra kezditek, újra kaptok! [91.]). Az átszervezéseket, fegyverrel való ellátásukat, a személyi állomány bővítését és felkészítését, valamint a szervezet vezetőségét kimerítő alapossággal mutatja be a szerző. Több alfejezetben konkrét történésekre, alkalmakra, akciókra, rendkívüli eseményekre is kitér, melyek egyrészt bemutatják a szervezetet, de a hibáira és hiányosságaira is felhívják a figyelmet. Kiss Dávid egészen a legapróbb részletekbe menően elemzi a szervezet első éveit alapvetően befolyásoló kihágások történetét. Különösen tanulságos az ekkori munkásőrök fegyelmezetlenségének részletes ismertetése: a sokszor az intervenciós háborúk, vagy 1919 Tanácsköztársaságának harcedzett veteránjai ekkor már azon életkori kohorsz részét képezték, amelyet egy erőszakszervezet – normál körülmények – között nem vesz igénybe. Ám a sokszori rendszeres, egyben a társadalmat közvetlenül fenyegető eseményeket (lőfegyverrel való visszaélés, erőszak, hatalommal való visszaélés stb.) háttérbe szorította az összes totális diktatúrát jellemző fenoména: a Párthoz való hűség mindent felülíró szerepe. A következő fejezet a Munkásőrség történetének 1963-tól az 1980-as évekig való történetét tekinti át. A kádári konszolidáció éveiben a testület is jelentősen átalakult, sőt professzionalizáció is történt. A szervezet hőskorára jellemző kihágások nagymértékben visszaszorultak, és ezen tendenciáknak megfelelően a milícia katonai és rendészeti képességei is növekedtek. Mindennek révén megismerhetjük a Magyar Néphadsereggel, a rendőrséggel és határőrséggel való együttműködést, a munkásőrök által használt fegyverzetet, valamint a kiképzés új rendszerét. Emellett a képességnöveléssel járó változó jogi környezetet és a további szervezési ügymeneteket is áttekinthetjük. A korábbi problémákat jórészt kinőve, a személyi állományt átrostálva a szervezet a hetvenes évekre más országok félkatonai szervezeteivel, milíciáival összevetve már versenyképesebbnek bizonyult, és a természeti katasztrófák, ipari balesetek során hasznos részét képezte a – mai terminológiával élve – katasztrófavédelemnek. Kiemelkedő szerepet töltött be a testület az 1970. évi rendkívüli tiszai és szamosi árvizek idején (360.). A hatodik fejezetben a szocializmus utolsó évtizedének politikai helyzetével ismerkedhetünk meg, valamint, hogy ezek hogyan gyorsították fel a Munkásőrség átalakítását, majd megszüntetését. A Munkásőrség a nyolcvanas évekre hatalmának és befolyásának zenitjét már elhagyta, és már a rendszerváltás előtt gyors lépésekkel indult el a megszűnés felé. Kiss e folyamatot a levéltári források feltárása mellett az oral history módszerével is vizsgálja. Különösen figyelemreméltó Németh Miklós miniszterelnökkel készített interjúja. A kormányfő beszámolója szerint már 1989 elején tárgyalásokat folytatott az amerikai nagykövettel a Munkásőrség jövőjéről (482–483.), sőt nyáron már a testület megszüntetése is napirenden volt (507.). Németh kendőzetlen beszámolója újabb adalékot szolgáltat ahhoz, hogy a szocializmust épp azok árulták el, akiknek annak stabilitását kellett volna biztosítani. E megbeszélésre ugyanis az amerikai nagykövettel való rendszeres teniszmeccsek egyike után került sor... Érdemes megjegyeznünk, hogy e fraternizálás közepette az országban atomfegyvert is hadrendbe állító szovjet hadsereg tartózkodott. Az utolsó, hetedik fejezet a szervezet végső éveiről szól. A zavaros politikai viszonyok közötti tervezetekről, átszervezési kísérletekről, esetleges reformokról ír a szerző, majd a szervezet végső
