Századok – 2018
2018 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Csurgai Zoltán – Huszár Mihály (szerk.): De Disciplina „Rusistica” I. Magyar ruszisták a hazai történeti ruszisztikáról (Szvák Gyula)
463 TÖRTÉNETI IRODALOM azóta nevezi így magát.) Oroszország tanulmányozása addig hagyományosan a Kelet-Európakutatáson belül folyt (kivéve azokat az irányzatokat, amelyek kizárták Oroszországot a [kelet-] európai fejlődésből). Amidőn tehát (a 70-es évek közepe táján) először jelentkezett egy fiatal történész generáció, amely Oroszország történetét nem az összehasonlító történetírás eszközeivel és módszerével, hanem önmagában tette kutatása tárgyává, ezzel gyakorlatilag leválasztotta azt a Kelet-Európa-történetről, intézményileg és „diszciplináris” értelemben is. Létrejött (először Budapesten, aztán máshol is) a „történeti ruszisztika” műhelye, hazai és nemzetközi konferenciák sora szerveződött, e tárgyban az utóbbi huszonöt évben kötetek százai láttak napvilágot, tucatnyian doktoráltak belőle, majd 2010-ben külön egyetemi mesterszakja és doktori programja lett az ELTE-n. A budapesti Ruszisztikai Központot a „ruszisztika budapesti iskolájának” kezdték nevezni a nemzetközi tudományosságban, de izmosodtak a jellemzően vidéki egyetemeken működő tudományos csoportok is. E „ruszisztika” utóbbi másfél évtizedének körképét kívánja felvillantani a De Disciplina „Rusistica” című, háromkötetesre tervezett sorozat első könyve. Vitatkozhatunk arról, hogy mennyire jó a „történeti ruszisztika” fogalom (valójában nem teljes mértékben, de nem találtunk rá jobbat), külön „diszcíplinaként” működik-e (valójában nem, de részdiszciplínaként talán igen), ám az kétségtelen, hogy mára már a magyar történetírás megkerülhetetlen, jelentős eredményeket felmutató területe. A mű a Pécsi Tudományegyetemen működő Modernkori Oroszország és Szovjetunió Történeti Kutatócsoport (vagy, ahogy ma már elfogadottan emlegetik), a MOSZT tizedik kötete. Az ötletgazda Bebesi György előszavában világosan elmondja az idea születésének körülményeit, illetve a kötet ebből fakadó célkitűzéseit: „Arra gondoltunk, hogy nagyjából az elmúlt másfél évtizedre visszanyúlóan megpróbáljuk összegyűjteni a szakma ismertebb és kevéssé ismert képviselőitől egyrészt azokat a dolgozatokat, amelyeket ők írtak mások műveiről, másrészt azokat, amelyek egy-egy szerző fontosabb saját munkáiról megjelentek. Úgy véltük, ez kitűnő lehetőséget adna a »hol tartunk« és a »hogyan látjuk, hogyan értékeljük önmagunkat« kérdéseinek a megválaszolására, hiszen itt csokorba gyűjtve, tematizált rendszerességgel jelenhetne meg a korábban sporadikusan publikált, esetlegesen napvilágot látott recenzió anyag. Egyfajta tudományos tükörre gondoltunk, amely a hazai szakma értékrendjét, szempontjait, minőségét mutatná be, illetve ezek alaposabb megismeréséhez járulna hozzá. Ez jól kiegészíthetné a ruszisztikai publikációk palettáját, másrészt segítene a számvetések, tervek készítésében, és talán sikerülne egy új műfaj, a gyűjteményes történeti recepció megteremtése, illetve meghonosítása.” A recenziók tükrében láttatni egy szakágat kockázatos vállalkozás. Kijöhet-e jól ebből a ruszisztika? Írtak-e róla a bemutatni kívánt tizenöt évben annyi ismertetést, amennyi kellő reprezentativitást biztosíthat? Írtak-e róla megfelelő mennyiségben megfelelő színvonalúakat? Egyáltalán, össze lehet-e szedni annyi írást, amennyi biztonsággal igazítja el a nem ruszisztikával foglalkozó történész szakma minderről – valljuk meg – nem sokat tudó képviselőit? Nagy felelősséget vállalt tehát magára ez a válogatás. Végül 37 magyar szerző által készített recenzió állt össze magyar szerzők monográfiáiról, tanulmány- és konferenciaköteteiről, forráskiadványairól, kiadványsorozatairól és tudományos értekezéseiről. Messze nem az összes kiadványról, messze nem a szűkebb szakma valamennyi képviselőjéről, illetve képviselőjétől. A legjelesebbek azonban akár mint ismertetettek, akár ismertetőkként benne vannak: Font Márta, Krausz Tamás, Gebei Sándor, Sashalmi Endre, Bodnár Erzsébet, Filippov Szergej, Gyóni Gábor, Kolontári Attila, Makai János, V. Molnár László, Varga Beáta. Nem feledkezhetünk meg a nemruszista Frank Tibor által szerkesztett Az orosz birodalom születései című tanulmánykötetről sem. Reméljük, legközelebb már Baráth Magdolna, Seres Attila vagy Szili Sándor is jelen lesz. Műben láthatólag nem volt hiány a jelzett időszak magyar történeti ruszisztikájában. Könyv íródott Nagy Péter hatalmi ideológiájáról, a teoretikus Leninről, Ukrajna történetéről,