Századok – 2018
2018 / 2. szám - MŰHELY - Murber Ibolya: Forráskiadás a hagyományos és az új diplomáciatörténet-írás határán. Az első Osztrák Köztársaság külügyi dokumentumainak forrásgyűjteménye
FORRÁSKIADÁS A HAGYOMÁNYOS ÉS AZ ÚJ DIPLOMÁCIATÖRTÉNET-ÍRÁS HATÁRÁN 452 A 2014-ben megjelent Mussolini és Hitler között alcímet viselő X. kötet az 1934. augusztus és 1936. július közötti hónapokból közölt 184 dokumentumot. Ezek kirajzolják az osztrák külpolitikai-diplomáciai események fő vonalát abban az időszakban, amikor Ausztria számára a belpolitikai és a külpolitikai mozgástér egyaránt erősen beszűkült, szinte meg is szűnt létezni. Klaus Koch bevezető elemzésében három lehetséges alternatívát vázolt fel, amely a korabeli osztrák külpolitikai vezetés előtt nyitva állt: az olasz kurzust, a német utat és az osztrák önállóságért vívott küzdelem nemzetközi konfliktussá tételét.35 A Magyarországhoz fűződő osztrák viszony aligalig jelent meg a kötetben. Bécs elsősorban a Római Szerződések tagjaként tekintett Magyarországra. A Római szerződéseket aláíró országok képviselői még többször találkoztak ugyan Bécsben és Budapesten, azonban Olaszország kihátrálása már mindkét partner számára egyre nyilvánvalóbbá vált. Ez a tény elsősorban Ausztria önállóságát, illetve annak illúzióját fenyegette, a magyar vezetés nem értékelte mindezt súlyos fenyegetésként. Az esetleges Habsburg-restaurációval összefüggésben megfogalmazott félelmek kapcsán is olvashatunk néhány magyar vonatkozású dokumentumot. Nyilván a bécsi vezetés nemcsak az olasz kihátrálást érzékelte, hanem a kezdeti magyar távolságtartást is, amely egyre inkább közömbösséggé vált. Ennek érzékeltetésére azonban a kiválasztott dokumentumok sajnos nem alkalmasak. Ez természetesen azzal is magyarázható, hogy az osztrák diplomácia számára a magyar kapcsolat továbbra is jóval kevesebb jelentőséggel bírt, mint az olasz vagy a német. Két év szorgalmas munka eredményeként 2016-ban jelent az ADÖ-sorozat két zárókötete is. A XI. kötet a Nemzetiszocializmus árnyékában alcímmel, az 1936 nyara és 1937 nyara közötti időszak osztrák külpolitikáját mutatja be 107 dokumentum segítségével. Klaus Koch bevezetőjében kifejtette, hogy Ausztria számára nemcsak az olasz és magyar támogatás hiánya okozott fejtörést, hanem az a tény is, hogy 1937-től az osztrák önállóság garantálását már egyetlen nyugati hatalom sem vállalta fel. Így a bécsi vezetés számára nem maradt más megoldás, mint a „józan pragmatizmus”.36 Ez a hozzáállás a köztársaság 1918. késő őszi alapításakor sikeres nek bizonyult, 1937–1938 folyamán azonban már nem volt elegendő a szuverenitás megőrzéséhez, csupán az időnyeréshez. A német kapcsolatok bemutatása mellett az egyre gyengülő olasz és a végeredményben elutasított csehszlovák közeledési kísérletek kaptak nagyobb teret. Magyarországgal kapcsolatban az 1936. novemberi bécsi olasz–osztrák–magyar találkozó dokumentumai említendők meg. A magyar intenciók arra irányultak, hogy a Római szerződéseket a politikai és gazdasági együttműködésen túl akár egy katonai kooperációvá is kibővítsék, azonban erre se 35 Außenpolitische Dokumente der Republik Österreich (1918–1938). Band X. Zwischen Mussolini und Hitler. 10. August 1934 bis 24. Juli 1936. Hrsg. Klaus Koch – Elisabeth Vyslonzil. Wien 2014. 11. 36 ADÖ XI. 11.
