Századok – 2018

2018 / 2. szám - MŰHELY - Murber Ibolya: Forráskiadás a hagyományos és az új diplomáciatörténet-írás határán. Az első Osztrák Köztársaság külügyi dokumentumainak forrásgyűjteménye

FORRÁSKIADÁS A HAGYOMÁNYOS ÉS AZ ÚJ DIPLOMÁCIATÖRTÉNET-ÍRÁS HATÁRÁN 450 intenzitásában ugyan hullámzó, de állandó válságállapota elsősorban gazdasági okokra, a világgazdasági versenynek kitett kis nemzetgazdaságok sérülékenységé­re és kisfokú teljesítőképességére vezethető vissza. Ez a világgazdasági kitettség és instabilitás kérdése végig követhető a tizenkét köteten, sőt egyes kötetekben do­mináns szerepet is kap, mint például a IV. és VII. kötetekben. A magyar–osztrák kapcsolatok bemutatása terén ennél a kötetnél is hiányérzete támadhat a korszak ismerőjének. Az 1034. dokumentum ugyan részletezi, hogy 1930-ban Schober kancellár és Bethlen Budapesten megtárgyalták az osztrák–magyar barátsági szerződés tartalmát. Ennek hivatalos bécsi aláírására 1931. januárban került sor, amiről azonban nem közöltek a szerkesztők dokumentumot. Pedig nem érdek­telen, hogy a szerződés titkos záradékában a szerződő felek megegyeztek abban, hogy „valamennyi őket érintő politikai kérdésben követeik útján állandó össze­kötetést tartanak fenn, különösen azokban a kérdésekben, amelyek közös szom­szédokra vonatkoznak”.32 Ezt a schoberi ígéretet a mindenkori magyar kormány egészen 1938-ig számon kérte a bécsi vezetésen. A dokumentumválogatás nagy erénye ugyanakkor, hogy plasztikusan szemlélteti a német–osztrák vámunió ter­vezetével kapcsolatos olasz és magyar egyet nem értést. A kétéves kiadási ritmust megtörve a VIII. kötet három év kihagyásával, 2009-ben jelent meg Ausztria a Közép-Európa-tervek középpontjában alcímmel. Ez volt az első kötet, amelyet már nem a bécsi Oldenbourg Verlag és a Verlag für Politik und Geschichte adott ki, hanem az Osztrák Tudományos Akadémia saját kiadója. Ennek hátterében a már említett intézményi átalakítás állt. Az 1931. szeptember 12. és 1933. február 23. közötti, feszültségektől egyre terhesebb időszakban az oszt­rák külpolitikát meghatározó nagy kérdések a következők voltak: az osztrák és kö­zép-európai pénzügyi válság elmélyülése, a lausanne-i kölcsönszerződés, az 1933 év eleji hirtenbergi olasz–magyar–osztrák fegyverbotrány, illetve Közép-Európa gaz­dasági és politikai rekonstrukcióját hirdető nemzetközi tervek (Tardieu, Briand, Beneš ilyen irányú tervei). A Duna-menti államok gazdasági együttműködésére irányuló tervek egyrészt a politikai akarat hiánya, másrészt az egyes nemzetgaz­daságok erős konkurenciaviszonya miatt, még a masszív francia diplomáciai nyo­más és pénzügyi motiváció ellenére is megbuktak. Míg a magyar vezetés főként revíziós meggondolásokból, addig Ausztria főként gazdasági érvek mentén reagált tartózkodóan ezekre a kezdeményezésekre. Ausztria 1931 novemberétől ismétel­ten népszövetségi pénzügyi felügyelet alá került, egy újabb holland népszövetsé­gi biztos személyében. Rost van Tonningen nemcsak az osztrák államháztartás kontrolljáért felelt, hanem személyes jó barátját, Engelbert Dollfuß kancellárt is 32 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Külügyminisztériumi Levéltár, Külügyminisztérium, K 64 Politikai osztály rezervált iratai 1930 20t sz.n./1930. Bp., 1930. aug. 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom