Századok – 2018
2018 / 2. szám - MŰHELY - Murber Ibolya: Forráskiadás a hagyományos és az új diplomáciatörténet-írás határán. Az első Osztrák Köztársaság külügyi dokumentumainak forrásgyűjteménye
MURBER IBOLYA 437 követően egy bizonyos szintig elhatárolódott a nemzetközi kapcsolatok állami szereplőinek vizsgálatától, de legalábbis eltávolodott attól. Az új kultúrtörténeti megközelítések új teóriák és módszerek megjelenéséhez vezettek a diplomáciatörténetben is.6 Ezek az új megközelítések már nem azokra a kérdésekre fókuszálnak elsősorban, hogy „mit?” és „milyen következménnyel?”, hanem az interakciók mögötti cselekvési mechanizmusokat és személyeket, azok motivációs kereteit veszik górcső alá. Az új kutatási kérdések arra keresik a válaszokat, hogy a nemzetközi kapcsolatokban az interakciók „ki által?”, „milyen eszközzel?”, „milyen kapcsolati hálóban?” és „milyen szinten?” formálódnak. Miközben mindvégig törekszenek az ezek mögött meghúzódó kulturális kontextus felfedésére, ami a cultural turn és a spatial turn paradigmaváltásoknak megfelelően a cselekvő személyeknek a „Kultúra” és a „Tér” kontextusában való elhelyezésén alapul. Az euroatlanti mainstreamnek, az új külpolitikai kapcsolatokkal foglalkozó történeti iskoláknak azonban megváltozott a klasszikus külpolitikai dokumentumokhoz fűződő viszonya is, hiszen elsősorban más forrásbázisra alapozva dolgoznak. 1980-ban Walter Goldinger, az Osztrák Országos Levéltár akkori főigazgatója még úgy fogalmazott egy forráskiadás előszavában, hogy „a modern kori történettudomány számára a levéltári forrás minden további kutatás számára a legnagyobb jelentőséggel bír és ezek forráskiadása a tudományos életben multiplikátor funkcióval bír”.7 Ez a gondolat valóban megállta helyét a hagyományos diplomáciatörté neti kutatás világában, azonban a posztmodern „új diplomáciatörténete” számára egyéb, korábban nem relevánsnak tartott források, önéletrajzok, biográfiák, kultúrtörténeti források, korabeli sajtó, irodalmi alkotások stb. egyre nagyobb jelentőséget kapnak a korábbi levéltári források dominanciájával szemben. A jelen tanulmányban ismertetésre kerülő forráskiadás kötetei, ha nem is kizárólagosan, de elsősorban a hagyományos diplomáciatörténeti kutatásokat folytató szakemberek számára jelentenek kiindulópontot és áttekintést az első Osztrák Köztársaság külpolitikai tevékenységéhez. Ez azonban nem a szerkesztők hibája, hanem egyszerűen annak köszönhető, hogy megváltozott a külügyi kapcsolatokkal foglalkozó kutatók forrásigénye és forráskezelése. Ugyan ki vállalhat garanciát egy közel négy évtizedes, nem kevés anyagi és szellemi forrást 6 Jürgen Wilfried Loth: Osterhammel. Internationale Geschichte: Themen – Ergebnisse – Aussichten. München 2000. Peter Haslinger egy újabb tanulmányában plasztikusan foglalta össze a spatial turn hatását a közép- és kelet-európai historiográfiára. Lásd Peter Haslinger: Der spatial turn und die Geschichts schreibung zu Ostmitteleuropa in Deutschland. In: Zeitschrift für Ostmitteleuropaforschung, Themenheft Grenzen und Räume: Neue Forschungen und Forschungsimpulse. Hrsg. Tatjana Tönsmeyer. Marburg 2014. 74–95. 7 Protokolle des Klubvorstandes der Christlichsozialen Partei 1932–1934. Hrsg. Walter Goldinger. Wien 1980. 7.
