Századok – 2018
2018 / 1. szám - MAGYARORSZÁGI MIGRÁCIÓK - Konrád Miklós: A galíciai zsidó bevándorlás mítosza
A GALÍCIAI ZSIDÓ BEVÁNDORLÁS MÍTOSZA 42 Első antiszemita beszédét Istóczy Győző a honosítási törvényjavaslat tárgyalásakor Wenckheim Béla miniszterelnökhöz intézett interpelláció bevezetéseképpen mondta el. A három kérdésből álló interpelláció első kérdése arra vonatkozott, vajon a honosítási törvény benyújtásával egyidejűleg a kormánynak szándékában áll-e törvényi úton gátat vetni „az országot elárasztó külföldi zsidóság itten való meghonosulásának”.33 Wenckheim hárító válaszával – a kormány szabályozni kívánja a letelepedés feltételeit, de nem kifejezetten a zsidókra vonatkozóan – a kérdés csak néhány évig került le a napirendről, hogy azután 1882–1886 között annál rendszeresebben átszínezze a zsidókról folyó vitákat. 34 A kelet-európai zsidó bevándorlás kérdésének ismételt előtérbe kerülése – az országban ténylegesen letelepedő zsidók híján – két tényezővel magyarázható. Egyfelől az országon áthaladó orosz zsidó menekültekkel. Oroszországban II. Sándor cár 1881. tavaszi meggyilkolása után mindeddig példátlan pogromhullám tört ki. Az országot ennek hatására, illetve nyomorúságos anyagi helyzetük miatt elhagyó zsidók egy része Magyarországon át utazott tovább nyugatra, elsősorban Amerika felé. Nem tudni hányan telepedtek le honunkban, de nyilvánvalóan elenyésző számban, mivel a Budapesten élő, 1881-ben összesen 223 orosz állampolgár száma 1892-ben mindössze 282 főre nőtt.35 Ha mind zsidók voltak, ami valószínűtlen, számuk akkor is jelentéktelen. A másik tényezőnek az 1870-es évek végétől erősödő, majd a tiszaeszlári vérvád által felkorbácsolt antiszemitizmus tekinthető. Istóczy és társai nem mulasztották el, hogy rájátszanak a magyar társadalomban a galíciai zsidók bevándorlásával, illetve a galíciaiakkal szemben ekkorra több évtizede táplált előítéletekre, amelyek ezekben az években egyértelműen felerősödtek. Miközben a zsidó bevándorlás tragikus következményeinek a ragozása és törvényhozás útján való megfékezése az antiszemiták rendszeres követelésévé vált,36 a kérdés az 1880-as években a képviselőházi vitáknak is visszatérő témájává lett. Az első alkalom Szatmár megye közgyűlésének a házhoz benyújtott kérvénye volt „az oroszországi részekből Galiczián át Szatmármegyével határos vidékekre beözönlő zsidók bevándorlásának megszorítása tárgyában”. A megyei közgyűlés 1882. március 2-án döntött arról, hogy kérvényt intéz a képviselőházhoz. A kérvényt, amelyet nyolc megye 33 Az 1872. évi september 1-re hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója XVI. Buda 1875. 87. 34 Wenckheim válaszára lásd uo. 221. 35 Országos adat nincs. Kőrösi József – Thirring Gusztáv: Budapest fővárosa az 1891-ik évben. A népleírás és népszámlálás eredményei II. Bp. 1895. 19. 36 Az első magyar honosítási törvénynek, A magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről szóló 1879. évi L. tc.-nek a képviselőházi vitáján a galíciai zsidó bevándorlás kérdése egyáltalán nem merült fel. Lásd Az 1878. évi október 17-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója VII. Bp. 1879. 267–405.; Az 1878. évi október 17-ére hirdetett országgyűlés képviselőházának naplója VIII. Bp. 1879. 3–19.; 1883-ban a zsidók „beözönlésének” a honosítási törvény módosítása révén elérendő megakadályozása már az Országos Antiszemita Párt hivatalos programjában is szerepelt. Lásd Az országos antisemita párt programmpontjai. 12 Röpirat, 1883. október 15. 5.
