Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Csorba György – Fodor Gábor: Mosony Lipót – történeti kutatás és magyar kultúrpolitika Konstantinápolyban, 1914–1916
MOSONY LIPÓT – TÖRTÉNETI KUTATÁS ÉS MAGYAR KULTÚRPOLITIKA KONSTANTINÁPOLYBAN 332 kénytelen elfogadni a Fényes Porta. Végül kiemelte: „A mostani viszonyokat és a mi aspirációinkat tekintve a konstantinápolyi latin pátriárkai székre lehetőleg magyart, vagy németet kellene helyezni.”68 A résztvevők egyöntetű véleménye szerint a megüresedett helyek átvétele mellett cél volt a jeruzsálemi orosz befolyás, valamint az általános német protestáns benyomulás visszaszorítása is. Végezetül az ügyek koordinálására egy szűkebb és egy bővebb bizottság felállítását határozták el a küldöttek, ahol Mosony az utóbbiban kapott helyet. 69 Mosony két nappal később, november 27-én személyesen találkozott Jankovich kultuszminiszterrel, akinek előadta a magyar–török jó viszony további javítása érdekében létesítendő iskola tervéről szóló elképzeléseit. A Klebelsberg számára írt emlékeztető szerint Magyarországon 150–200, javarészt gyárakban és iparintézetekben tanuló török diák élt. Őket azonban nehéz lett volna egységesen, tervszerűen vezetni, mivel a fővárosban szétszórtan éltek, nem ismerték a magyar nyelvet, s mivel nem folytattak európai középiskolai tanulmányokat, nem tudtak magyar egyetemekre sem jelentkezni. Ezért azt javasolta, hogy még a háború alatt nyissanak egy pesti internátust a törökök számára, ahol főleg magyar nyelvet tanítanának, illetve előkészítő tanfolyamokat tartanának nekik. Mosony szerint az internátust akár egy magyar–török központtá is lehetett volna fejleszteni, klubhelyiséggel, törökök számára fenntartott vendégszobával. Nézete szerint a kormány részéről Budapesten ez könnyen kivitelezhető lett volna, szemben the Millet System. In: Christians and Jews in the Ottoman Empire. The Functioning of a Plural Society I. The Central Lands. New York–London 1982. 69–88., különösen 81–83. 68 Jegyzőkönyv felvétetett 1915. nov. 26-án i. m. ÖStA HHStA MdÄ PA I 762. Generalia X/41. Ezen gondolatait hosszabban kifejtetve lásd Mosony Lipót: A konstantinápolyi patriarchátus helyzete a világháborúban. Katholikus Szemle 30. (1916) 340–357. (Bár a cikk 1916-ban jelent meg, a szerző megjegyzi a cikk végén, hogy az abban megfogalmazódott gondolatai még az 1915-ös évi körülmények közt fogantak.) A kérdéssel foglalkozott továbbá az Alkotmány decemberi számában is. Mosony Lipót: Keleti missiók a világháborúban I–III. Alkotmány, 1915. december 7. 1–2., 1906. december 11. 2–3. és december 19. 2–3. 69 Jegyzőkönyv felvétetett 1915. nov. 26-án i. m. ÖStA HHStA MdÄ PA I 762. Generalia X/41. A bővebb (és szűkebb) bizottság elnöke Várady L. Árpád kalocsai érsek lett, és tagja volt többek között gróf Apponyi Albert – volt kultuszminiszter, báró Forster Gyula – a Műemlékek Országos Bizottságának elnöke, Simonyi-Semadam Sándor – országgyűlési képviselő, gróf Zichy Aladár – képviselő, főrendi házi tag, a második Wekerle-kormány király személye körüli minisztere és gróf Zichy János – képviselő, egykori kultuszminiszter, Bendes Valérián – korábbi ferences rendfőnök, illetve római rendi kormányfőtanácsos, Concha Győző – a Jog- és Államtudományi Kar dékánja, Csárszky István – esztergomi kanonok, pápai prelátus és a Pázmáneum igazgatója, Csiszárik János – veszprémi kanonok, pápai prelátus, Dunarich Károly – domonkos házfőnök, Ernszt Sándor – a Katolikus Népszövetség egyik alapítója és vezetője, Keblovszky Lajos – Tisza István miniszterelnök személyi titkára, Mihályfi Ákos István – a Budapesti Egyetem Hittudományi Karának dékánja, a lelkipásztorkodástan tanára, Nagy Emil – Esterházy Miklós herceg ügyvédje, Olsovszky Mansvét – ferences tartományi főnök, Semmer Imre – karmelita főnök, de kevésbé ismert jezsuitákat és kapucinusokat is találunk közöttük, vagyis jól érzékelhetően magába foglalta a korabeli katolikus vezetői, illetve kultúrpolitikai elitet. A bizottság összesen 30 tagból állt.
