Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Csorba György – Fodor Gábor: Mosony Lipót – történeti kutatás és magyar kultúrpolitika Konstantinápolyban, 1914–1916
CSORBA GYÖRGY – FODOR GÁBOR 327 kér.49 Mosony az 1916-os évről tett összefoglaló jelentésében megemlíti, hogy fá radozásaiban Pallavicini őrgróf és Parcher Félix dragomán (keleti nyelveket ismerő konzulátusi tolmács) is segítette, akik beadvánnyal fordultak többek között a nagyvezírhez és a „fényes kapihoz”, vagyis a legfontosabb dokumentumokat rejtő Báb-i Áli levéltárt kezelő tulajdonképpeni miniszterelnökséghez.50 Bár az oszmán levéltári anyagok nem adnak hírt a próbálkozás további sorsáról, Mosony fentebb idézett beszámolója tudósít arról, hogy „magam is számtalan utánjárással folyton nyomon követtem az iratokat egyik íróasztaltól a másikig, így sikerült kijárni az engedélyt a kegyes alapítványok minisztériumának levéltárához”. 51 A levéltári kutatás mellett otthonában fordította a Kánunnáme-i Áli Oszmán törvénygyűjteményt, amely a Török Történelmi Társulat (Târîh-i Osmânî Encümeni) folyóiratának függelékeképpen 1911-ben jelent meg, s dolgozott Ásikpasazáde krónikájának fordításán is.52 Időközben felmerült a hazai kultúrpo litikai vezetésben, hogy Konstantinápolyban létrehoznának egy Török–Magyar Történelmi és Nyelvészeti Társulatot. Klebelsberg Kuno kérésére ezért Mosony részletesen beszámolt azokról a politikusokról és tudósokról, akikre véleménye szerint számítani lehetett ennek támogatásában, megemlítve például Halil bejt, a török képviselőház elnökét, Sükri bej közoktatásügyi minisztert, Enver és Talat pasát, illetve Akcsurát. 53 Bár az említett társulat nem jött létre, egy tudományos intézet felállítását határozták el. Így 1916 januárjában érkezett Konstantinápolyba a gróf Bánffy Miklós 49 BOA BEO 4319/323921. 50 Mosony Lipót beszámolója Konstantinápolyban végzett kutatásairól. H. n. 1916. dec. 30. OSZK Kt. Analekta 10.144. Lásd Mellékletek II. – Források 2. 51 Uo. 52 Uo. Mosony minden bizonnyal a következő munkákról beszélt: Mehmed Arif : Kanunname-i Al-i Osman. Sultan Süleyman Han Kanuni Emriyle Cem ve Telfik Olunan Kanunname Olup Viyana Kütübhane-i İmparatorisinde Mevcud Nüshadan İstinsah Edilmiştir. Târîh-i Osmânî Encümeni Mecmuası 15–19. (1329/1911) 1–72 (függelékként az egyes fasciculusokhoz). Hozzátennénk, hogy a cím téves, mert azóta kiderült, hogy nem Szulejmán, hanem II. Mehmed törvénykönyvéről van szó, lásd Code de lois coutumières de Mehmed II. Kitāb-i Qavānīn-i ‘Örfiyye-i ‘Osmānī. Édité par Nicoară Beldiceanu. Wiesbaden 1967., illetve Ali Bey, Tevarih-i Al-i Osman. Aşıkpaşazade Tarihi. İstanbul, 1332/1914. Itt mondunk köszönetet Fodor Pálnak és Sudár Balázsnak a források felkutatásában nyújtott segítségéért. 53 Mosony Lipót törökországi jegyzetei, 76–81. OSZK Kt. Fol. Hung. 3313.; Halil [Menteşe] az Egység és Haladás elnöke, többszöri külügyminiszter, igazságügyi miniszter, a világháború alatti parlament elnöke. Egyike az 1919-ben Máltára hurcolt, háborús bűnökkel gyanúsított török politikusoknak. Később szabadon engedték és visszatérve Musztafa Kemál ellenzékéhez csatlakozott. Őt is eljárás alá vonták az izmiri merényletkísérlet miatt, de végül felmentették. 1948-ban halt meg. Enver és Talat pasa az 1913 januárjában véres puccsal a birodalom élére kerülő triumvirátus két tagja, az Egység és Haladás Párt meghatározó politikusai. Az örménymészárlásokban viselt szerepükért a háború végén elmenekültek, Talatot egy örmény diák ölte meg Berlinben, míg Enver a pántörök álmokat kergetve vesztette életét Közép-Ázsiában egy oroszokkal vívott összecsapásban. Lásd még Murat Bardakçı: Enver pasa. İstanbul 2015., illetve Hasan Babacan: Mehmed Talat Pasa 1874–1921. İstanbul 2014.