Századok – 2018
2018 / 1. szám - MAGYARORSZÁGI MIGRÁCIÓK - Konrád Miklós: A galíciai zsidó bevándorlás mítosza
31 Konrád Miklós A GALÍCIAI ZSIDÓ BEVÁNDORLÁS MÍTOSZA A Galíciából vagy Galícián keresztül Oroszországból bevándorló, a vádak szerint elmagyarosodni nem hajlandó vagy arra képtelen, ám a falunépet kiszipolyozó kelet- európai zsidóknak az 1900-as évektől „kazár” gyűjtőnévvel illetett rémképe a reformkortól a zsidótörvényekig végigkísérte a magyar zsidók történetét. Hogy a kaftános, szakállas, pajeszos zsidók az évszázados előítéletek és irracionális félelmek kitüntetett tárgyai maradtak, az nem meglepő. Az sem meglepő, hogy a reformkortól kezdve mind a liberális-nacionalista politikai és kulturális elit keresztény képviselői, mind az elmagyarosodott zsidók zöme elítélően nyilatkozott a bevándorolt galíciai zsidókról – az előbbiek, mert szerintük nem magyarosodtak, az utóbbiak, mert attól tartottak, hogy a „galíciánerek” saját társadalmi befogadásukat veszélyeztetik. E helyzetértékeléssel a magyar zsidók nem voltak egyedül. A többségi társadalomba integrálódó zsidó polgárság Bécstől Berlinen át Párizsig és Londonig riadalommal vegyes viszolygással tekintett keletről bevándorolt hitsorsosaira. Magyarországot illetően az viszont már meglepőbb, hogy míg a dualizmus kori magyar társadalom mondhatni egy emberként hitte, hogy elárasztják az országot a kelet-európai, időszakosan orosz és román, alapvetően és folyamatosan galíciai zsidók, e bevándorlás valójában az 1860-as évek végére megszűnt. A galíciai zsidó bevándorlásról szóló dualizmus kori diskurzus sajátossága, hogy amiről szólt, az nem létezett. Ennél még különösebb, hogy bár a kortársak számára rendelkezésre álló statisztikák révén a zsidó bevándorlás tézisét legkésőbb az 1890-es évek első felétől már bárki könnyedén cáfolhatta volna, pontosabban bizonyíthatta volna, hogy a zsidó népesség tényleges szaporodása kisebb, mint természetes szaporodása, így ha létezik is némi bevándorlás, a kivándorlás azt jócskán meghaladja,1 erre egy-két, zsidó felekezeti kiadványokban megjelent, de visszhang nélkül maradt kísérlettől eltekintve senki nem vállalkozott. 2 1 Az 1870-es évekre vonatkozóan a zsidó népesség természetes és a tényleges szaporulatának összevetését megnehezíti, hogy az állami anyakönyvezés 1895-ös bevezetése előtt megbízhatónak eleve nem tekinthető népmozgalmi adatok a zsidó vallásúak esetében az 1876–1879-es évekről hiányoznak. Az összehasonlítás így csak némi becslés révén végezhető el. Az 1880-as éveket illetően a helyzet jóval egyszerűbb: a Magyar Statisztikai Évkönyv új folyamának 1894-ben megjelent első kötete két táblázatának összevetéséből azonnal kiderül, hogy a zsidó polgári népesség tényleges szaporodása 39 197 fővel kisebb volt, mint a természetes szaporodása. (Minden adat a szorosan vett Magyarországra vonatkozik.) Magyar Statisztikai Évkönyv. Új folyam I. 1893. Bp. 1894. 30., 55. 2 Kohn Dávid: Zsidó népmozgalmi statisztika. In: Évkönyv. 1895. Szerk. Bacher Vilmos – Mezey Fe rencz. Bp. 1895. 35–47.; Pap Dávid: Zsidók vándorlása. In: Évkönyv. 1896. Szerk. Bacher Vilmos – Mezey Ferencz. Bp. 1896. 46–51.; Uő: Zsidók vándorlása. In: Évkönyv. 1903. Szerk. Bánóczi József. Bp. 1903. 22–28.; Schick Lavoslav: A magyar zsidók statisztikájához. Egyenlőség, 1904. február 7. 3–4.
