Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Demeter Gábor: A modernizációtól a kolonizációs törekvésekig. Magyar utazók, politikusok és gazdasági szakírók a balkáni feladatokról (a 19. századtól az annexiós krízisig)
A MODERNIZÁCIÓTÓL A KOLONIZÁCIÓS TÖREKVÉSEKIG 310 szarkasztikusan írja: „Gyarmatot akartunk alapítani. Már-már teljesültnek láttuk nagyzási hóbortunkat. A kapkodás, ügyetlenkedés, erőszaktevés és elvtelenség művét e sorok írója közelről figyelhette [...]. A bürokratizmus meghonosítása volt e legfőbb feladat. Az új államnak a bürokratizmusban kellett testet ölteni. Albánia csakhamar annyi katonai hivatallal népesült be, hogy minden száz birkára egy császári és királyi tiszt jutott. A közigazgatás legfelsőbb foka azonnal kiépült. Úgy lett, hogy Szkutariba beültettek többszáz tisztet, akik eszméket termeltek és aktákat szaporítottak. Látni lehetett őket a városban sietve, hónuk alatt terveket hordoztak, mindmegannyi »Albanienkenner«, akik tegnap jöttek nyugotról, hogy holnapra a keleti kérdést megoldják. [...] Az akták világa következett be abban az országban, amelyben senki sem tudott írni-olvasni.” 160 Valami történt tehát, ha ugyanaz az ellenzéki oldal tíz év távlatából eltérően értelmezte a birodalmi politikát. Az Albániában ekkor alkalmazott politika telje sen eltért a bosnyáktól, de a Thallóczy által javasolt kulturális fölényt kiaknázó behatolási módtól161 vagy Szegh Dezső 1913-as gazdasági elképzeléseitől is. 162 Itt is előkerül a gyarmatosítás kifejezés (negatív konnotációval), mely Bosznia kap csán előfordult már a néppárti Rakovszky Istvánnál is. 163 A századforduló után egy új – immár nem Bosznia vagy a Monarchia, hanem Magyarország gazdasági érdekeit előtérbe helyező –, agresszív retorika jelentkezett. Strausz Adolf megfogalmazásában Boszniáért magyar–osztrák gazdasági versenyfutás folyik, ennek ellenére a magyar parlament és a sajtó nem törődik Boszniával (1913), noha az osztrák tőke már felfedezte a lehetőséget. Ausztria „mintha máris a tulajdon gyarmatjának164 tekintené Boszniát, me lyet nekünk nemhogy átengedni szándékoznék valamikor, hanem iparkodik megnehezíteni jogainknak érvényesülését.”165 „Mily könnyen megmenthetnők nemzetünknek e vándormadarakat [az Amerikába kivándorolt magyar állampolgárokat]. [...] Legjobban és legolcsóbban e paraszt telepesekkel hódíthatnánk is meg Bosznia-Hercegovinát a magyar gazdasági érdekek és törekvések számára.”166 A „Siedlungskolonisation” deklarálása ugyan új szintet jelent, de az ötlet 160 Rubin László: Albánia állammá alakulása. Huszadik Század 20. (1919) 3. sz. 140–141. 161 Elméletének lényege Kállay eredeti bosnyák koncepciójának implementálása volt: a vallásilag meg osztott térségben a közös nyelv alapján nyelvi nemzet megteremtésére tett kísérletet. Mivel Boszniával ellentétben, az itt élő entitások számára nem jelentkeztek centrifugális erőként, vonzó tényezőként a szomszédos miniállamok (Szerbia, Horvátország), mint Bosznia esetében, a koncepció máig is sikeresnek tekinthető. 162 Szegh Dezső: Gazdasági feladataink Albániában. Közgazdasági Szemle 37. (1913) 779–792. 163 Gratz Gusztáv: Bosznia Kállay halála korában. i. m. 373. „gyarmatosítási politika” 164 Itt is ugyanaz a szóhasználat. 165 Strausz A.: Az új Balkán-félsziget és a Török Birodalom i. m. 3–4. 166 Uo. 25.
