Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Demeter Gábor: A modernizációtól a kolonizációs törekvésekig. Magyar utazók, politikusok és gazdasági szakírók a balkáni feladatokról (a 19. századtól az annexiós krízisig)
A MODERNIZÁCIÓTÓL A KOLONIZÁCIÓS TÖREKVÉSEKIG 308 Mitteleuropa-koncepció jegyében íródott 1917-es két kötete is tanúbizonyság), 153 a KKA ekkorra már messze meghaladta a Monarchián belül történő gazdasági érdekérvényesítés gondolatkörét is. Kállayt és a birodalmi együttműködést érő kritikák Az ideológiai és koncepcionális változás okai összetettek. A századfordulón Kállayt több oldalról támadások érték, halála után az egyébként sem átütő erejű balkáni kutatás/behatolás megrekedt. Különösen igaz ez, ha – az itt nem elemzett – 1908–1916 közötti periódussal vetjük össze. Kétségtelen, hogy a kiegyezést követő évtizedekben a magyar balkáni modernizáció stratégiai célja idealizáltan politikai-társadalmi irányultságú, az europaizált alkotmányos parlamentáris nemzetállamiság megteremtése a félszigeten – burkolt belpolitikai célzattal: a hazai nemzetiségek lojalitásának biztosítására. A közvetlen utókor (a polgári radikális, a ’48-as és a konzervatív ellenzék is) viszont főként imperialistá nak tekintette Kállay politikáját. 154 A konzervatív bosnyák arisztokrácia pénzétől feltüzelt magyar függetlenségi ellenzék és a sajtó Kállay politikáját „birodalminak” titulálta, mely a magyarság érdekeire való hivatkozással valójában magyar érdekek ellenében cselekszik, s számon kérte az eddigi összegek felhasználását. A humanisztikus érvvel szemben a gazdasági hasznosságot középpontba állító,155 a delegációk szintjén is megjelenő támadások szimptomatikusak, jelzik a változó retorikát és a mögötte lévő igényt is: „Áttérve magára Bosznia közigazgatására, ezt csak egy szóval jellemezhetném: ezek tarthatatlan állapotok. A régi, elavult, igazi osztrák gyarmatpolitikát űzik ott. Gyarmatpolitikát űznek, de ennek csak a rossz oldalát érvényesítik. A jó oldalát, a melyből az anyaországoknak hasznuk lenne, egészen szem elől tévesztik.”156 A vádak mögött a magyar gazdaság Ausztriához képest Boszniában egyáltalán nem javuló teljesítménye állt. A valóságban a magyar fél eredménytelensége leginkább elhibázott (agrárius köröknek kedvező) tarifapolitikájának köszönhető.157 A parlamenti (Visontai Soma) és delegációs támadások össztüzébe került közös pénzügyminiszter megbuktatásának kivédésére Thallóczy íratta meg a szükséges újságcikkeket, illetve a 153 Adolf Strausz: Grossbulgarien. Posen–Leipzig–Budapest–Konstantinopel–Sofia 1917. és Uő: Das Osmanische Reich. Posen–Leipzig–Budapest–Konstantinopel–Sofia 1917. 154 „Balkánpolitikánk, amíg Kállay élt [...] tervszerű imperialista politika volt. Abból indult ki, hogy míg egyrészt Törökország már nem maradhat fenn sokáig és a monarchiának egy kis hatalomgyarapodás [...] nem ártana.” Boross László: A Habsburg Monarchia. Huszadik Század 15. (1914) 1. sz. 166. 155 Mint láttuk, ezt már 1877-ben is számon kérte az ellenzék. 156 A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött, s ő felsége által 1902. máj. 26-ára Budapestre összehívott bizottság naplója. Bp. 1902. Rakovszky István hozzászólása, 107. 157 Kállay Béni: A mohamedánság helyzete Boszniában i. m.
