Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Demeter Gábor: A modernizációtól a kolonizációs törekvésekig. Magyar utazók, politikusok és gazdasági szakírók a balkáni feladatokról (a 19. századtól az annexiós krízisig)
DEMETER GÁBOR 297 perspektívát fogalmazott meg az ugyancsak a Kelet Népe köréhez tartozó György Endre, aki túllépve a Bosznia-problémán (érthetően, hiszen annak gazdasági rentabilitása nem volt bizonyítható) a gazdasági behatolást az egész félszigetre vonatkoztatva hirdette meg.76 Elmélete szerint a magyar gazdaság szempontjából kifejezetten szerencsés a keleti krízis „időzítése”, mert a gazdaság érdekeinek érvényesítését (mely önmagában jóval nehezebb lenne a magyar gazdaság állapota miatt) politikai támogatással (és ráadásul nagyhatalmi beleegyezéssel) lehet kivitelezni (a későbbiekben erre nem lesz példa). A „keleti nyitás” szükségességére György Endre azzal hívja fel a figyelmet, hogy míg II. József alatt a magyar kereskedelmi mérleg pozitív volt, az 1850-es évektől egyre nagyobb deficit mutatkozott (1871-ben a kivitel 357 millió Ft, a behozatal 472 millió; 1869-ben 329 millió Ft volt a kivitel, 408 millió Ft a behozatal).77 Ennek oka szerinte a megnövekedett textilipari behozatal, mely párhu zamos volt a hazai háziipar leépülésével, valamint a klimatikus viszonyok miatt az agrárexport hullámzása. A kor felfogása szerint az ipari termelés a közlekedés (kereskedelem) fejlődése nélkül stacioner, az ipar növekményéért (így nemzetgazdasági szerepének erősödéséért) az intenzifikálódó kereskedelem (és a közlekedés) a felelős.78 Ez vezet a specifikálódáshoz, ami viszont az Oszmán Birodalomban nem volt előrehaladott. Ez viszont felveti azt a kérdést, hogy egyáltalán jó piac-e a birodalom. Egyfelől könnyű betörni, másfelől kicsi a kereslet. (40 évvel később Lengyel Géza Szerbia kapcsán ugyanezt írja.) György Endre azon véleményének ad hangot, hogy amikor Magyarország részese volt a világpiacnak (Napóleon), akkor jobban járt, mint amikor csak az osztrák belpiacra számíthatott, tehát be kell törni a külpiacokra.79 (Igaz elfelejti, hogy akkor árkonjunktúra is volt, mely merőben más körülményeket teremtett, mint 1877-ben). A közlekedésfejlődés ráadásul a szokások átalakulását hozta nálunk (aminek számos negatív gazdasági hatása is van), tehát van esély arra, hogy Törökországban is ugyanez lesz a helyzet.80 Ezért szerencse, hogy nem a törökökkel egyszerre lettünk a világkereskede lem-világforgalom részei. Ha az ország nem akar a Nyugat felvevőpiacává degradálódni, akkor most kell lépni. Keletre az Osztrák–Magyar Monarchia 870 millió forintos forgalmának csak alig hatoda, 140 millió jutott (ennek is harmada tranzit), míg a török 76 György Endre: Keletre magyar! Bp. 1877. A mű szerkezete is ezt mutatja. Berlinben 1878-ban a Balkán-vasút szintén eme átfogó koncepciót tükrözte (és a mű is utal a vasúti behatolási irányok jelentőségére). 77 György E.: Keletre magyar! i. m. 9. 78 Uo. 11. 79 Uo. 13. 80 Uo. 18.
