Századok – 2018
2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Demeter Gábor: A modernizációtól a kolonizációs törekvésekig. Magyar utazók, politikusok és gazdasági szakírók a balkáni feladatokról (a 19. századtól az annexiós krízisig)
DEMETER GÁBOR 295 Ez viszont azt is jelentette, hogy Kállay a status quo ellen beszélt – ami nem egyezett sem a lap, sem a Sennyei-féle párt véleményével. 58 A status quo feladása mellett a következőképpen érvelt (érveinek volt pragmatikus hatalmi-politikai és elméleti-ideológiai oldala is): mivel Magyarország kisebbségei számára vonzerőt jelentenek a határon túli központok, a magyarok létérdeke egy erős Monarchia, illetve egy erős dinasztia. Ha a dinasztia megerősödéséhez területi gyarapodásra van szükség, akkor a magyar (politikai) nemzetnek ezt támogatnia kell, még ha ez újabb problémákat is szül (mint arra Szilágyi Dezső is rámutatott beszédeiben).59 Egy nagy délszláv állam megalakulása (han goztatja Andrássy érveit) csak így kerülhető el, mondja ki végső érvét válaszul az ellenzéki Szathmáry György, a kor aggályait számba vevő cikkére.60 A Monarchia ugyanis nem tartozik azon államok közé, melyet egyöntetűen a nemzeti eszme tart össze, s nem is az ökonómiai érdek (noha ennek inkább vannak alapjai), hanem legalább ekkora szerepe van a dinasztiának. 61 Szathmáry ugyanis logikusan érvel: ha Horvátország deficites Magyar országnak, akkor Bosznia sem válthatja be a hozzá fűzött gazdasági reményeket. „Mert csak akkor volna értelme az annexiónak, ha mi valóban nemzeti politikát űzhetnénk ama vidékeken; ha valóban teljesíthetnénk »keleti missiónkat«”.62 A föld rajzi érvek egyenesen nevetségesek, melyeket mind a lakosság érzülete,63 mind a gazdasági kötődések cáfolnak.64 Valójában az okkupáció az osztrák gazdasági és hatalmi érdekeket szolgálja ki,65 a katonapolitikai érvek is álságosak. 66 58 Bár a Kelet Népét annak konzervatív szellemisége miatt hamar elhagyta, nagyon jó szakértőkre lelt ott. A munkatársai között volt Erődi Béla (Kállay is Vámbéry tanítvány), és innen hozta el Asbóth Jánost is kiléptekor, aki előbb Kállay lapjának, az Ébredésnek a szerkesztője, majd Kállay titkára lett, s ebbéli minőségében Kállay majdani boszniai eredményeiről tudósított. 59 Szilágyi Dezső beszédei I. i. m. 165–166., 169–170. „Általában az annexió, bármely formában történjék is az, reánk nézve nem kívánatos, de ha egyszer mégis megtörténnék, bizonyára csak azért fog történni, hogy ez által nagyobb rosznak vegyük elejét.” Szathmáry Gy.: Bosnyákország i. m. 98. 60 Szathmáry Gy.: Bosnyákország i. m. (A Hon című lap szerkesztője, a Hunyad megyei magyar kisebbség szószólójaként más perspektívából látta a területi gyarapodást.) 61 Összefoglalva lásd Vasas G.: A bosnyák kérdéstől i. m. 62 Szathmáry Gy.: Bosnyákország i. m. 87. 63 Kállay éppen ezen kíván változtatni (talán könnyebb, mint folyókat megfordítani). 64 Szathmáry Gy.: Bosnyákország i. m. 90. „[...] valamennyi említésre méltó folyója van, az északi folyással mind a Szávába szakad. E körülményből némelyek politikai következtetéseket igyekeznek levonni. Azt mondják ugyanis, hogy Boszniának mintegy természeti viszonyai és geographiai fekvése önként megmutatják az utat, merre gravitáljon »kereskedelmével« és politikailag. [...] De Boszniában azt tapasztaljuk, hogy a nép éppen ellenkező irány felé gravitál és törekszik, mint folyói.” 65 Szathmáry Gy.: Bosnyákország i. m. 96. „A czukor is majdnem kizárólag osztrák gyártmány. [...] E tartományokban a forgalom osztrák kezekben van s ha létesül a vasúti összeköttetés Novinál, az a kevés is, a mi eddig hozzánk Boszniából bejött, Bécs felé fog tereltetni.” 66 Az olasz várnégyszög megtartását nem tette lehetővé a Hinterland, míg a lissai győzelemhez Dalmácia is elegendő volt.
