Századok – 2018
2018 / 1. szám - TANULMÁNY - Deák Ágnes: Vizsgálat egy megyei királyi biztos ellen hivatali visszaélés ügyében, 1863
DEÁK ÁGNES 207 általános nyugdíjelőírásoknak megfelelő juttatásokat ítélje meg az uralkodó számára. Júliusban azután, immáron az új politikai kurzusváltást, a provizórium megszüntét követően, megszületett az uralkodói döntés: Dolinayt szabályellenes eljárásának komoly rosszallása mellett addig, míg minden bírói hivatal kizárásával más igazgatási ágban nem alkalmaznák, nyugállományba helyezte. Majd egy év eltelt azonban még, míg meghatározták az akkoriban Ungváron élő Dolinay nyugdíját évi 945 forintban, ami igencsak alacsony volt. 100 Szepessy felett számára váratlanul gyülekeztek a fellegek. Schaulawy biztos végjelentését 1865. január 4-én terjesztette a miniszter elé, a minisztériumban egy bizottság alakult a megtárgyalására, amely azután elmarasztalni javasolta Szepessyt mind a kincstár megkárosítása, mind pedig a feljebbvalóknak való engedetlenség vádjában. Pálffy ugyan többször is sürgette Plener pénzügyminisztertől a Szepessy elleni vizsgálat eredményét, de a miniszter nem volt hajlandó semmiféle információt szolgáltatni. Végül 1865. július végén közölte az időközben kinevezett új kancellárral, Mailáth Györggyel, hogy Szepessyt elmarasztalták, nem maradhat igazgatói posztján, saját költségére (azaz büntetésképpen), de fizetésének meghagyásával áthelyezik. Új vádként bizonyítottnak találták, hogy Kabolopolyána (Gyertyánliget) fürdőben felújíttatott engedély nélkül közpénzen egy erdészházat, amiben 1862 fürdőszezonjában felesége lakott ingyen, utána pedig üresen állt. (Erről nem ismerjük Szepessy véleményét.) S az is új elem a bűnlistáján, hogy szükségtelen hivatali utazásokat tett, a vele szemben készséges hivatalnokokat azokra meghívta, szórta a pénzt, ezért az utazási költségek tetemesen megnövekedtek. Szerintük Szepessy máskülönben is csak azért vállalt indokolatlan kincstári kötelezettségeket, hogy saját népszerűségét növelje a lakosság körében. Mindezzel együtt Plener kijelentette, indokolt lenne a „gyengéd eljárás”, mivel Szepessy szerinte nem szándékosan károsította meg a kincstárat, inkább csak „rendszertelenségek és kötelességszegések” írhatók a rovására. Javasolta, hogy más megyében alkalmazzák királyi biztosként a közigazgatásban. Mailáth kancellár azonban közölte, hogy a vizsgálat eredményének fényében nincs módjában Szepessyt a közigazgatásban tovább alkalmazni, bár utalt arra, hogy királyi biztosi tevékenységével mindig is elégedettek voltak. Mindemellett Szepessy feljelentőire, Rotterre és Leébre nézve is terhelő adatokat tárt fel a vizsgálat, ezért Plener őket is áthelyezésre jelölte. Szepessy egy későbbi irata szerint július végén még dicséretben is részesítette a pénzügyminiszter Szepessyt, s egyelőre még hónapokig egyáltalán nem közölték vele a terhelő határozatot, ami még uralkodói jóváhagyásra várt. 101 100 Privitzer alkancellár leirata Pálffyhoz. Bécs, 1865. ápr. 8., illetve Pálffy levélfogalmazványa Zichyhez. Buda, 1865. jún. 23. és Privitzer leirata Sennyey Pál báró főtárnokmesterhez. Bécs, 1865. júl. 20. MNL OL D 191 1933.III.1865.; Károlyi László leirata Sennyeyhez. Bécs, 1866. ápr. 8. MNL OL D 191 780.III.1866. 101 Plener átirata Mailáthhoz. Bécs, 1865. júl. 27. MNL OL D 185 1865:784.
