Századok – 2018
2018 / 1. szám - TANULMÁNY - Deák Ágnes: Vizsgálat egy megyei királyi biztos ellen hivatali visszaélés ügyében, 1863
VIZSGÁLAT EGY MEGYEI KIRÁLYI BIZTOS ELLEN HIVATALI VISSZAÉLÉS ÜGYÉBEN, 1863 204 Végjáték – ami a provizórium után következik 1864. július elején az ügy új, bár az előzmények ismeretében távolról sem váratlan fordulatot vett. A pénzügyminiszter átiratban értesítette Zichyt, hogy feljelentés érkezett Szepessy ellen, mint a szigeti sóbányai kincstári igazgatóság elnöke ellen, mivel közte és az igazgatóság más hivatalnokai között többszöri „viszálkodás” történt a szolgálat hátrányára. A vizsgálat idejére a vizsgálóbiztos átveszi tőle az igazgatói teendőket.96 Ennek a feljelentésnek a pontos tartalmáról nincs információnk, de Szepessy egy későbbi beadványából képet alkothatunk a kincstári igazgatóságon belül dúló ádáz klikkharcokba, melyek Szepessy szerint harminc éven át már elődeinek életét is megnehezítette az állandó feljelentgetések és gyanúsítások légkörében. Az igazgatóságon belül elsősorban két hivatalnokkal: Leéb Péter első tanácsossal és Ludwig Rotter titkárral gyűlt meg Szepessy baja. Leéb 1864 márciusában, majd júniusban ismét a hivatal értekezletén indulatos szavakkal megsértette Szepessyt és egy másik hivatalnoktársát, megtagadta Szepessy utasításának teljesítését. Szepessy úgy nyilatkozott, hogy már korábban többször kérte a jó pénzügyminisztériumi kapcsolatokkal rendelkező, ám zabolátlan, többször császári katonákkal és magisztrátus tagokkal is verekedésig fajuló botrányokba keveredő Leéb áthelyezését, de egyetlen más hivatal sem szerette volna alkalmazni, s az áthelyezés rendre elmaradt, ahogy a felelősségre vonás is. Most azonban Szepessy maga kért vizsgálóbiztost a minisztériumtól – nyilván ennek semlegesítésére szolgált a feljelentés. A miniszter a helyszíni vizsgálatra Wenzel Schaulawy miniszteri tanácsost küldte ki. Formailag nem Szepessy ellen folyt a vizsgálat, sőt Szepessy ismételt kérdéseire a vizsgálóbiztos minden alkalommal cáfolta, hogy felhatalmazása Szepessy tevékenységének bírálatára is kiterjedne, de nyilvánvalóan nem mondott igazat. Ismerjük azt a kérdezőpontozatot, amelyre Szepessytől választ kért, ennek alapján körvonalazható, hogy milyen vádakkal terhelték őt feljelentői. Vádolták egyrészt a kincstár megkárosításával. Az ide vágó vádpontok túlnyomó többsége szerint olyan pénzügyi kötelezettségeket vállalt a hivatal magára, amire nem lett volna köteles. Szepessy szerint viszont a kötelezettségeket részben (a huszti és máramarosszigeti paplak renoválása) a kincstárra mint kegyúrra hosszú helyi gyakorlat és szokás rótta ki, részben racionális megfontolások indokolták (egy kincstári épület és a szomszédos szegény özvegy telke közötti deszkakerítés csináltatása – az özvegy csak tövisbokrokkal való elkerítésre tudott volna vállalkozni). Szepessy döntéseiben szociális szempontok is szerepet játszottak: kisfizetésű hivatalszolgáknak haszonbér biztosítása, alacsony beosztású, szűkölködő 96 Zichy leirata Pálffyhoz. Bécs, 1864. júl. 3. („s. k.” jelöléssel) MNL OL D 191 4920.III.1864. „Szepesy Mihál m. szigeti sóbánya igazgató elleni vizsgálat” címmel gyűjtőakta (Fogalmazványát lásd MNL OL D 185 1864:891.)
