Századok – 2018
2018 / 1. szám - TANULMÁNY - Deák Ágnes: Vizsgálat egy megyei királyi biztos ellen hivatali visszaélés ügyében, 1863
VIZSGÁLAT EGY MEGYEI KIRÁLYI BIZTOS ELLEN HIVATALI VISSZAÉLÉS ÜGYÉBEN, 1863 186 hivatalnok volt, egy 1865 őszén született beadványa szerint hivatali működése során huszonhét hivatali elismerésben volt része. Pálffy róla alkotott véleményét láthatólag nem befolyásolta, hogy 1862 tavaszán Galíciából olyan információk érkeztek, melyek Dolinay dicsérete mellett Szepessyt a máramarosi liberális ellenzék hívének mondta, például azt írva a rovására, hogy fiát a helyi református gimnáziumba küldte tanulni. A vádak alapját nyilvánvalóan az képezte, hogy Szepessy is részt vett 1860–1861-ben a megye alkotmányos életében, a főispáni beiktatásra Mánt invitáló megyei küldöttséget például ő vezette.42 Forgách kancellár február 4-én felmentette Dolinayt és kinevezte Szepessyt. Dolinay újra rendelkezési állományba került. 43 Szepessy azonban épp hivatalos körúton volt, majd Budára volt hivatalos Pálffy elé, azt követően pedig Bécsben kellett a kancellár előtt letennie a hivatali esküt, ezért visszatéréséig Hrabovszky még a helyszínen maradt. Pálffy kifejezetten felhatalmazta, hogy tartsa szemmel a másodalispán által vezetett megyei adminisztrációt (meg persze a másodalispánt), mivel Hrabovszky azt észlelte, hogy Dobržansky a hivatalnoki karon belül, ahol Dolinay „számos rokoni s oly függelékeit találja, kiknek szerencsecsillaga csak Dolinay körében képzelhető”, izgat Dolinay visszahelyezése érdekében, hangoztatja, hogy a kormányzat méltánytalanul és igazságtalanul járt el. Mivel a másodalispán ismeri a hivatalnokok gyengéit, folytatta Hrabovszky, „határtalan uralmat” gyakorol felettük. „Panasz bármelyike ellen napfényt soha nem látott, s ezen elnézések a legbővebb gyümölcsöket teremvén a függést és ragaszkodást eránta naponként növelték.” Újra és újra felfeslett az igazgatás egészének lesújtó képe Hrabovszky előtt: „Itt a szerencsétlen földnépe értetlenségében szabad zsákmánynak tekintetett azok által, kiknek kötelessége lett volna fölöttök őrködni, javukat, biztonságukat előmozdítani, s hogy ezen osztozók között a tisztviselők nem utolsó helyen állottak, kétségtelen. A visszaélések nagy mérvben folytak.” Szerinte a felderített esetek, például a középapsai regálék bérbeadása körüli anomáliák csak azért jutottak az országos hatóságok tudomására, mert „az osztalék nagyságát a két követelő párt egymásnak irigyelte”. Egyébként az ügyek nagy része észrevétlen marad, pedig „tán minden községben fordul elő”. S még a köztudomásra jutott ügyekben sem lehet eljárni: három tanú például bizonyította, hogy Leeb Káhán maga beszélte, 42 Szepessy folyamodványa az uralkodóhoz, keltezés nélkül. MNL OL D 185 1865:1451.; F. Kiss E.: Az 1848-1849-es magyar minisztériumok i. m. 599.; Wenzel Martina lovag átirata Pálffyhoz. Czernowicz, 1862. máj. 8. (német) és Pálffy levélfogalmazványa Plenerhez. Buda, 1862. máj. 15. MNL OL D 191 9321.III.1862.; Megyei élet című rovat. Pesti Napló, 1860. december 21. 43 Pálffy jelentése Forgáchhoz. Buda, 1863. jan. 27. MNL OL D 185 1863:106.; Forgách leirata Pálffyhoz. Bécs, 1863. febr. 4. és Pálffy átirata a kassai országos pénzügyigazgatóságra. Buda, 1863. márc. 6. MNL OL D 191 44.III.1863.
