Századok – 2018

2018 / 1. szám - TANULMÁNY - Deák Ágnes: Vizsgálat egy megyei királyi biztos ellen hivatali visszaélés ügyében, 1863

171 Deák Ágnes VIZSGÁLAT EGY MEGYEI KIRÁLYI BIZTOS ELLEN HIVATALI VISSZAÉLÉS ÜGYÉBEN, 1863 * Amikor Eötvös József báró 1845-ben megjelentette A falu jegyzője című regényét, melyben egy képzeletbeli alföldi vármegye tisztikarának korrupt és nepotista vissza­éléseit festette le (hivatali vesztegetés, sikkasztás, törvénytelenség, iskolai végzettség hiánya, elfogult igazságszolgáltatás, testi bántalmazás, kínvallatás, pártszempon­tok érvényesítése, okirat-hamisítás) az irányregény fekete-fehér árnyalatainak se­gítségével, sokan joggal bírálták, hogy a megyei igazgatás valóban létező hibáinak soha nem látott sűrítményét vetítette bele Porvár vidékének hivatali társadalmába. Mindenesetre voltak olyanok is, akik közel két évtizeddel a regény születése után is úgy látták, a kötet „a megyerendszerben gyökerező visszaélések hű rajzát nyujtja”. 1 A neoabszolutizmus kormányzata 1849 után a közigazgatás államosításával és központosításával, az önkormányzati autonómia minden elemének kiiktatásával többek között azt is célként tűzte ki, hogy megtisztítja a hivatalnoki kar működését az efféle visszaélésektől. Részben ezt szolgálta az a direktíva, hogy a tisztviselőket olyan megyében kell alkalmazni, ahol nincsenek birtokaik, illetve kiterjedt rokon­ságuk és baráti kapcsolataik. Tizenkét év múltán, 1860 végén azonban újjászervező­dött az autonóm vármegyei közigazgatás, választott tisztikarral az 1848 előtti tradí­ciók jegyében. Ez mindenhol a helyi nemesi elit hatalmi pozíciójának visszaállítását hozta magával – persze korrekciókkal. Mindenekelőtt az 1848–1849-ben oly éles nemzetiségi küzdelmek lenyomata hagyott nyomott az új megyei tiszti karokban, amennyiben igyekeztek az együtt élő nemzetiségek helyi elitjeit több-kevesebb po­zícióhoz juttatni, még ha mindez nem is ment helyi és országos konfliktusok nélkül. Az 1861-es országgyűlés feloszlatása után az uralkodó 1861. november 5-én generálisan feloszlatta az önkormányzati testületeket Magyarországon, a megyék élére jobbára új vezetőket rendelt, akiknek feladata volt a közigazgatás és igazság­szolgáltatás helyi újjászervezése, a megyei hivatalnokok kinevezése és a hivatali * A tanulmány az OTKA K 83777. sz. A Schmerling provizórium története című kutatási program keretében készült. 1 Zilahy Károly: Magyar koszorusok albuma. Irói élet- és jellemrajzok. Pest 1863. 74.; Gángó Gábor kutatásai azt mutatják, hogy Eötvös a megyerendszer működését nem csak madártávlatból ismerte. Vö. Gángó Gábor: A megye aljegyzője. Báró Eötvös József Fejér megyei hivatala, 1833–1835. Századok 142. (2008) 49–61.; Uő: A báró Eötvös-család Borsod megyei csődpere (1841–1847). Századok 146. (2012) 1401–1419.; Uő: Báró Eötvös József és Borsod megye. Publicationes Universitatis Miskolci ­nensis. Sectio Philosophica. Tom. XVII. Fasc. 1. (2012) 171–175.; Uő: Báró Eötvös József és Békés megye. Századok 147. (2013) 1079–1032.; Uő: Báró Eötvös József Eperjesen, 1837–1838. Századok 148. (2014) 715–726. TANULMÁNY

Next

/
Oldalképek
Tartalom