Századok – 2018
2018 / 1. szám - MAGYARORSZÁGI MIGRÁCIÓK - Kecskés D. Gusztáv: Menekültszállítás és hidegháború. Az Európai Migráció Kormányközi Bizottsága (ICEM) és az 1956-os magyar menekültek
MENEKÜLTSZÁLLÍTÁS ÉS HIDEGHÁBORÚ 146 Nyugat-Németországot, valamint talán Olaszországot, Görögországot és Hollandiát erőteljesen sújtja a népességfelesleg („surplus population”) problémája a második világháború utáni kényszermigráció és a magas születési arány miatt. A Kongresszusban lévő antikommunisták, így a republikánus Francis Walter, a Képviselőház Bevándorlási Albizottságának (House Immigration Subcommittee) elnöke attól tartott, hogy a nagyszámú, munkanélküli, elégedetlen népesség fenyegeti Nyugat-Európa gazdasági felemelkedését. Attól is féltek, hogy ezek a tömegek fogékonnyá válnak a kommunista propagandára. Ezért elvben támogatták, hogy maximum 1 millió németet más, munkaerőhiánnyal küzdő országba szállítsanak. Amikor szorgalmazták ezeknek a csoportoknak az áttelepítését, főként Latin-Amerikába, Kanadába és Ausztráliába szállításukat kívánták bátorítani, és egyúttal minimalizálni igyekeztek az USA-ba irányuló befogadási kérelmeket.2 A francia, a brit és az amerikai külügyminiszter 1950 májusában Londonban tartott találkozójukon a világ egyik legjelentősebb problémájának nevezték a népességfelesleg kérdését, amelyet alaposan tanulmányozni kell új megközelítések kidolgozása végett.3 A nyugat- európai népességfelesleg nyomása erősödni látszott a hontalan személyek (displaced person, DP) meg nem oldott problémájával. 1951 végén még mintegy 400 000 DP-t tartottak nyilván.4 Rieko Karatani kifejezésével élve „menekültek, hontalan személyek és a szó mai értelmében vett gazdasági migránsok alkották az úgynevezett európai népességfelesleg zavaros tömegét”.5 Amerikai kormánykörökben attól tartottak, hogy a szovjet blokk kihasz nálhatja az ennek kapcsán létrejövő feszültséget, ami aláásná az érintett nyugat-európai országok belpolitikai stabilitását. 6 A kérdés rendezésének fontos állomása volt a Nemzetközi Menekültügyi Szervezet (International Refugee Organization, IRO) 1946-tól 1952-ig tartó működése, amely az ENSZ szakosított szervezeteként a második világháború okozta tömeges menekültprobléma kezelését volt hivatott elősegíteni. Tevékenysége során jelentősen felgyorsította az Európában lévő menekültek harmadik országban való letelepítését, mivel a repatriálás a szovjet blokk országai felé jelentősen csökkent. „A történelem során 2 Gil Loescher ‒ John A. Scanlan: Calculated Kindness. Refugees and America’s Half-Open Door, 1945 to the Present. New York‒London 1986. 42. 3 James L. Carlin: The Refugee Connection: A Lifetime of Running a Lifeline. London 1989. 31. 4 Jérôme Élie: The Historical Roots of Cooperation Between the UN High Commissioner for Refugees and the International Organization for Migration. Global Governance 16. (2010) 347. 5 Rieko Karatani: How History Separated Refugee and Migrant Regimes: In Search of Their Institu tional Origins. International Journal of Refugee Law 17. (2005) 541. 6 Jérôme Élie: Interactions et filiations entre organisations internationales autour de la question des réfugiés (1946‒1956). Relations internationales 8. (2012) 4. sz. 47.; Yannis Papadopoulos ‒ Nikos Kourachanis: Overall European Overseas Outflows and Internationally Assisted Movements (1945‒1960): Who Was Helped to Move? Where to? In: International „Migration Management” in the Early Cold War. The Intergovernmental Committee for European Migration. Ed. Lina Venturas. Corinth 2015. 144.
