Századok – 2018
2018 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - A. Sajti Enikő (szerk.): Kisebbségpolitika és társadalomszervezés. Várady Imre (1867–1959) bánáti magyar politikus iratai (Hornyák Árpád)
1404 TÖRTÉNETI IRODALOM KISEBBSÉGPOLITIKA ÉS TÁRSADALOMSZERVEZÉS Várady Imre (1867‒1959) bánáti magyar politikus iratai Szerk. A. Sajti Enikő Fórum, Újvidék 2016. 970 oldal Várady Imre születésének és halálának évei a délvidéki magyarság újabb kori történetének nagyon fontos közel egy évszázadát foglalják keretbe. Olyan fordulatokban bővelkedő korszakot határolnak, amelynek első fél évszázada a Délvidék magyarsága számára is a prosperitást jelentette, amit a megmaradásért folytatott küzdelem évtizedei követtek. Az anyaországhoz történő visszatérés néhány évnyi mámorát a rettegés hónapjai követték, amit a beletörődés, valamint a szocialista berendezkedésű délszláv államba és a többségi társadalomba történő minél simább beilleszkedés időszaka zárt. Várady Imre hosszú élete során politikai eszmélésétől jószerivel utolsó leheletéig ‒ ha nem is azonos intenzitással ‒ cselekvő részese volt a délvidéki magyarság fentebb vázolt mozgalmas és fordulatokban gazdag életének. Ügyvédként, majd előbb magyarországi, később jugoszláviai országgyűlési képviselőként, később egyedüli magyar szenátorként nemcsak szűkebb pátriája, a Bánát magyarságának, de a teljes délvidéki magyar kisebbségi közösségnek meghatározó alakja volt. Jelentőségét politikai aktivitásán túlmenően az adja (a történész szakma művelői számára mindenképpen), hogy e hallatlanul gazdag életút döntő részét dokumentálta, s a különböző beadványok, kérelmek, peres ügyekkel kapcsolatos iratai mellett a korszak más délvidéki magyar vezető személyiségeivel folytatott levelezése is fennmaradt. Az unoka, Várady Tibor, aki jogászként és egyetemi tanárként alkotott maradandót, de mellette a rövid életű Panić-kormány igazságügyi minisztereként a politikába is belekóstolt, majd 2001 és 2008 között a Hágai Állandó Választott Bíróság előtt képviselte Szerbiát, néhány éve elérkezettnek látta az időt, hogy e rendkívüli érték fennmaradásának a lehető legbiztosabb módját válassza. Szakértő kezekbe helyezte a családi magánirat-gyűjteményt, hogy abból több szempontú megközelítés után kerek válogatás szülessen, és közkinccsé váljon a családi levéltárban őrzött érték. Az elgondolást csak dicsérni lehet. A kiválasztott szakértő személyénél nem is találhatott volna alkalmasabbat, hisz Sajti Enikő a délvidéki magyarság 20. századi történetének legavatottabb kutatója és ismerője. Az eredmény egy vaskos kötet lett, amely igazodási pontkét szolgálhat a Délvidékkel kapcsolatos további kutatások számára. A több ezer oldalt kitevő hagyatékból közel ezeroldalas válogatás született, és összesen 351 dokumentum kapott helyet a kötetben. A legelső 1893-as, míg az utolsó 1949-es keltezésű. A válogatás egyik célja az volt, hogy a közölt források hűen tükrözzék Várady Imre közéleti, politikusi tevékenységét, annak színtereit és módját, bemutatva ezáltal a délvidéki magyar kisebbségpolitika lehetőségeit és korlátait. A másik vállalt szempont az volt, hogy minél teljesebb betekintést nyújtson Várady szerteágazó levelezésébe. Ezáltal kirajzolódik Várady Imre kiterjedt kapcsolatrendszere, és egyúttal a kisebbségi lét mindennapjaiba is betekinthetünk. A kötet mindkét fontos célkitűzést sikerrel valósította meg. Az iratok jelentős részét képezi Várady levelezése a vezető délvidéki magyar politikusokkal, amely bepillantást enged a délvidéki magyar kisebbség politikai küzdelmeinek eddig ismeretlen, vagy csak sejtett részleteibe. Itt kell megjegyezni, hogy számos olyan fontos és értékes levél is található a válogatásban, amelyet nem Várady írt vagy hozzá írtak, hanem a magyar kisebbségi elit tagjai közötti levélváltás másolatai (40., 41. dokumentum). Szép számmal kerültek a kötetbe párthatározatok, helyi szervezeteknek küldött utasítások is. Ezek az iratok új megvilágításba helyeznek ismert tényeket, pártpolitikai küzdelmeket, belső vitákat, és a kisebbségi magyar elit szempontjából közelítenek a kisebbségi lét fontos ‒ a többség szemszögéből nézve olykor sokadrangú ‒ kérdéseihez, egyidejűleg felvillantva azt is,
