Századok – 2018
2018 / 6. szám - TANULMÁNY - Kiss Gergely: VIII. Bonifác és Magyarország (1290–1303). A pápai hatalmi legitimációs elképzelések és kormányzat összefüggései
KISS GERGELY 1357 IV. Miklós Johannes Ugoccione jesi püspököt küldte legátusként, Benvenutót pedig valószínűleg felmentette a feladat teljesítése alól.14 A pápa 1291. január 31-én levelet intézett Habsburg Rudolf német királyhoz, illetve Albert osztrák herceghez, amelyben kifejtette, hogy a Magyar Királyság „régtől fogva a római egyházhoz tartozik”.15 Ugyanekkor megbízta Ugoccionét, hogy érje el Habsburg Rudolfnál és Albertnél a pápai jogok tiszteletben tartását,16 és a legátus e feladatáról tájékoztatta az esztergomi és a kalocsai érseket is 17. Jóllehet, Szent Istvánra, a korona elfogadására és az ezzel vállalt hűbérre nincs utalás IV. Miklós okleveleiben, egy alapvető motívum mégis megjelenik, nevezetesen a királyság római egyházhoz való tartozása. Hasonló a helyzet VIII. Bonifác pápa 1298. január 28-ai oklevelével.18 Ebben ugyanis csak általánosságban ír az ország sanyarú helyzetéről – a szakadárok, eretnekek szüntelen támadásáról, a belső feszültségekről –, és ténylegesen csupán Bicskei Gergely prokurátori kinevezése (székesfehérvári prépostság, esztergomi érsekség) felől intézkedett. A királyság sorsáról való pápai döntés tehát a 13. század végéig azon alapult, hogy az ország „régtől fogva a római egyházhoz tartozik”. Ez minden bizonnyal VII. Gergely már említett levelére megy vissza. Az az érvelés azonban, hogy Szt. István király a koronát és a királyságot az Apostoli Széktől nyerte el, első alkalommal az 1301. október 17-i pápai oklevélben szerepel. Ennek apropója a Přemyslházi Vencel (László) megkoronázása volt, amelyet a kalocsai érsek hajtott végre. VIII. Bonifác számos kétséget megfogalmazott II. Vencel cseh király fiával Dictionnaire d’histoire et de géographie ecclésiastique. Éd. Alfred Baudrillart et al. I–XXXI., fasc. 184. Paris 1912–2013. (a továbbiakban: DHGE) 8 (1934), col. 289–290., itt: 290.; Hierarchia catholica medii aevii sive summorum pontificum, S.R.E. cardinalium, ecclesiarium antistitum series I. [1198– 1431], II. [1431–1503]. Ed. Conrad Eubel. Münster 1913–1914.; Hierarchia catholica medii et re centioris aevii sive summorum pontificum, S.R.E. cardinalium, ecclesiarium antistitum series III. [1503–1600]. Ed. Conrad Eubel. Münster 1923. (a továbbiakban: HC) I. 242. 4. jegyz. Moroni szerint kiküldésének oka a kun kérdés volt, illetve a tatár fenyegetés, ezért a pápa legátusként Benvenutot bizta meg I. Rudolf római király ajánlásával. A terv nem valósult meg a mongol támadás miatt. Lásd Gaetano Moroni: Dizionario di erudizione storico-ecclesiastica I–CIII. Venezia 1840–1861. XXXIII. 186. Vö. Fraknói Vilmos: Magyarország egyházi i. m. 98. 14 Fraknói Vilmos: Magyarország egyházi i. m. 99., a felmentésre vonatkozó forrás nélkül. 15 „[...] predictum regnum [Ungarie] ad Romanam ecclesiam, matrem tuam ab antiquo etiam dinoscitur pertinere, propter quod circa illud aciem sollicite considerationis extendimus, et de statu eius sollicite cogitamus.” Theiner I. 372.; RNIV 4425., 4426. sz. 16 „Si te transire contigerit per loca, ubi carissimus in Christo filius noster R[odolphus] rex Romanorum illustris et dilectus filius nobilis vir A[lbertus] dux Austrie natus eius vel alter ipsorum fuerint, eis insimul vel disiunctim ex parte nostra expresse manifesteque denuntues predictum regnum [Ungarie] ad Romanam ecclesiam, ut permittitur, pertinere, nostro et ipsius ecclesie nomine publice et aperte protestans, ut ipsi vel eorum alter iura quelibet in regno ipso ad nos et eiusdem ecclesiam predictam spectantia quomodo usurpare, occupare vel invadere non presumant, aut in nostrum et iusdem ecclesie preiudicium et gravamen aliquid attemptare. [...].” Theiner I. 373. 17 Uo. 374–375. 18 Uo. 382–383.
