Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Glant Tibor – Juhász Balázs – Ablonczy Balázs: Nemzetközi segély- és segítőakciók a volt Osztrák–Magyar Monarchia területén (1918–1923)
GLANT TIBOR – JUHÁSZ BALÁZS – ABLONCZY BALÁZS 1335 humanitárius segítség kérdése csak marginálisan jelenik meg, olasz vonzata azonban szinte sohasem.36 A kérdés magyarországi irodalma sem bővebb. Az ügyben érintett legfontosabb olasz személyiség, Guido Romanelli alezredes visszaemlékezését már évtizedek óta ismeri a magyar történész közösség.37 Mivel a korabeli olasz–magyar kapcsolatok története máig tartalmaz feldolgozatlan epizódokat, nem meglepő, hogy a korábbi munkák csak rövidebb utalások erejéig tértek ki a térségnek nyújtott olasz humanitárius hozzájárulásra. A magyarországi történész társadalmat jellemzően a Tanácsköztársaságnak szállított olasz hadianyag ügye érdekelte, és az élelmiszerre, illetve a textíliára nem igazán helyeztek hangsúlyt. 38 Olaszország számára a Monarchia hagyományosan egy olyan félelmet keltő szomszéd volt, amely minden fenyegetettség érzés ellenére biztos támasznak számított a pánszláv veszéllyel szemben. 1918 elejére azonban olyan jövőkép kezdett körvonalazódni, amelyben a Monarchiának nem volt többé létjogosultsága. Ezzel egy veszélyekkel teli hatalmi űr sejlett fel, amelyet valaki másnak kellett betöltenie. Olaszország vegyes célkitűzéseket fogalmazott meg az első világháborús hadba lépése előtt: a nemzeti célokkal már nagyhatalmi törekvések is keveredtek. 1918-ban tehát már egyáltalán nem jelentett gondot a célok közé felvenni a közép-európai hegemónia megteremtésének szándékát is. A „valamit tenni kell, de még nem tudni mit” érzés dolgozott az olasz döntéshozókban. De egészen 1918 decemberéig nem úgy tűnt, mintha az olasz diplomaták határozottan fel kívánnának lépni saját céljaik eléréséért. Amikor például felmerült Budapest megszállásának lehetősége, Sidney Sonnino külügyminiszter csak azért és csak addig akart abban rész venni, amíg ezzel megmutathatta, hogy Olaszország egyenrangú a többi nagyhatalommal, vagyis semmilyen döntésből nem lehet kihagyni. Azt követően, hogy a kérdés lekerült a napirendről, Sonnino sem vetette fel azt többé. A politikai felső vezetés eleinte nem tett lépéseket a közép-európai olasz hegemónia megteremtése érdekében. Csak akkor kezdtek el a térséget érintő gazdasági döntéseket hozni, amikor 36 A blokád feloldásáról, különösen ennek németországi vonzatáról lásd Bruna Bianchi: L’arma della fame. Il blocco navale e le sue conseguenze sulla popolazione civile (1915–1919). Deportate, Esuli, profughe 13–14. (2010) 7. sz. 25–33.; A lengyelországi segélyekről lásd Anna Battaglia: Le missioni quacchere in Polonia e l’aiuto ai profughi (1919–1924). Deportate, Esuli, profughe 15. (2011) 1. sz. 135–149.; Anna Ruth Fry munkásságáról lásd Bruna Bianchi: „Una grande, pericolosa avventura”. Anna Ruth Fry, il relief work e la riconciliazione internazionale (1914–1926). Deportate, Esuli, profughe 11. (2008) 9. sz. 23–56. 37 Guido Romanelli: Nell’Ungheria di Béla Kun e durante l’occupazione militare romena. La mia mis sione (maggio–novembre 1919). Udine 1964. 38 L. Nagy Zsuzsa: Az antant segélyprogramja és az 1918–1919. évi forradalmak. Párttörténeti Közlemények 9. (1963) 37–68.; Uő: Az olasz érdekek és Magyarország 1918–1919-ben. Történelmi Szemle 8. (1965) 256–274.; Gábor Sándorné: A német–osztrák köztársaság és a magyar tanácshatalom államközi gazdasági kapcsolatairól. Történelmi Szemle 9. (1966) 325–367.; Molnár Miklós: A Tanácsköztársaság és a Nyugat. Történelmi Szemle 31. (1989) 249–254.; Szabó Mária: A Romanelli-misszió. La missione Romanelli. Bp. 2009.
