Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Murber Ibolya: Az osztrák és a magyar válságkezelés 1918–1920. Hasonlóságok és különbségek a közös birodalom összeomlását követően
MURBER IBOLYA 1319 az antant beavatkozása eredményezte. Az antant a Tanácsköztársaság után Magyarországgal szemben is az engedmények és megszorítások politikáját alkalmazta, ahogy ezt Ausztriával is tette a magyar tanácsrendszer idején. Az 1916 óta az országot sújtó gazdasági blokádot feloldották, de a békeszerződés aláírására rákényszerítették a kormányt. Összefoglalás Az 1920-as évek elejére az Osztrák–Magyar Monarchia vesztes államairól eltérő országkép alakult ki a nemzetközi közösségben, nem utolsósorban az eltérő válságkezelés következtében. Könnyebb volt együtt érezni az éhező és szintén kisállamiság sorsára jutott Ausztriával, mint a „Nagy-Magyarország” gondolatához görcsösen ragaszkodó, káoszba és kommunizmusba süllyedő, majd intenzív revíziós politikát folytató Magyarországgal. Ausztriában a válságkezelésben minden párt szerepet vállalt, intenzív szociális törvénykezés jellemezte, ami többek között a demokratikus választásoknak köszönhetően, széles társadalmi konszenzuson nyugodott. Azonban a bal- és jobboldali tömegpárt közötti ideológiai törések 1920 után Ausztriában is a felszínre törtek, a modernitás longue durée folyamatai felülírták a Habsburgok konszenzusra törekvő politikai hagyományát. Az 1934-es polgárháború kitöréséig az osztrák politika történéseit ez a merev „politikai táborokban” való gondolkodás határozta meg. Ezzel szemben a magyar válságkezelés már 1918 késő őszén sem nyugodott széleskörű politikai együttműködésen. Így Magyarországon elmaradt az osztrákhoz hasonló koherens szociális törvénykezés, amely a felgyülemlett társadalmi feszültségek levezetésére szolgálhatott volna. Demokratikus választások sem biztosították a szükséges társadalmi legitimációt. A provizórikus magyar kormányzatoknak nem sikerült a külpolitikai mozgásteret és érdekérvényesítést olyan mértékben kiszélesíteni, mint ez Ausztriában történt, ami az új hatalmi központ erodálódását eredményezte és a kommunista diktatúra kikiáltásához vezetett. Magyarországon az első világháborút követő években egy „diakrónikus”, időben egymást követő polgárháború zajlott a bal- és jobboldali koncepciók között. Az antant beavatkozásának köszönhetően, az utóbbiak javára kihordott hatalmi harc biztosította a győztes nemzeti-konzervatív elit 1940-évek közepéig fenntartott dominanciáját.
