Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Murber Ibolya: Az osztrák és a magyar válságkezelés 1918–1920. Hasonlóságok és különbségek a közös birodalom összeomlását követően
AZ OSZTRÁK ÉS A MAGYAR VÁLSÁGKEZELÉS 1918–1920 1294 állapot megfelel a courte durée -nek (rövid időszak), amely a kortársak érzékelését és aktuális világlátását tükrözi vissza. Az Annales-iskola történészének gondolatmenetét követve azonban az 1918-as átalakulások mint időben korlátozott, politikatörténeti événement (esemény), hosszabb időtartamú folyamatokba (longue durée) illeszkedtek bele. Ezek a 19. század második felében megkezdődött, hosszú távú folyamatok a háborút követő évek válságállapotában megszabták a domináns társadalmi törésvonalakat. A longue durée hosszú távú kontinuitásai nagyban befolyásolják az événement, a pillanatnyi törések egyedi, adott közösségre jellemző alakulását és a politikai döntéshozók mozgásterét is. Az első világháború felgyorsította és katalizálta5 a 19. században megindult hosszabb időtartamú politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális folyamatokat. A modernitásra természeténél fogva jellemző volt az intenzív társadalmi és gazdasági átalakulás, ami elsősorban az agártársadalomból az ipari társadalomba való átmenetből eredt.6 A közös monarchia esetében a modernitásból fakadó nehézségeket tovább növelte a birodalom multietnikus volta és az erősödő nemzetiségi törekvések is. A hadüzenet és a gyors győzelem reménye 1914 nyarán ugyan átmenetileg elfedte a Habsburg Birodalom komplex problémáit,7 azonban a moderni tási válságot a háború gazdasági és társadalmi terhei tovább fokozták. 1918-ban az Osztrák‒Magyar Monarchia szétesését és a régi-új utódállamok kialakulását a belső adottságok és a nemzetközi viszonyok szinergiája együttesen alakította. A tanulmány az 1918–1920 közötti osztrák és magyar válságkezelést, a politikai konszolidációs törekvések meghatározó bel- és külpolitikai faktorait, strukturális és folyamatbeli adottságait elemzi és veti össze. Noha 1918 késő őszén a két vesztes állam új vezetői hasonló kül- és belpolitikai programot hirdettek meg, a válságkezelés politikatörténeti eseményei 1919-ben mégis jelentősen eltávolodtak egymástól. A belpolitikai tendenciák azonban 1920-tól ismét közeledtek, amikor mindkét országban nacionalista-konzervatív kurzus és lassú gazdasági konszolidáció vette kezdetét. Első pillantásra az új állami keretek kialakításában és a válságkezelésben a különbségek domináltak. A viszonylag gyors és zökkenőmentes osztrák politikai konszolidációval szemben Magyarországra ebben az időszakban folyamatos kormányválságok, politikai átalakulások, rendszerváltások (népköztársaság, Tanácsköztársaság, ellenforradalmi rendszer) 5 Aribert Reimann: Der Erste Weltkrieg – Urkatastrophe oder Katalysator? Aus Politik und Zeitge schichte 54. (2004) 29–30. sz. 30–38. 6 Gerhard Botz: Gewaltenkonjunkturen, Arbeitslosigkeit und gesellschaftliche Krisen. Formen poli tischer Gewalt und Gewaltstrategien in der Ersten Republik. In: Das Werden der Ersten Republik. Der Rest ist Österreich. Band I. Hrsg. Helmut Konrad – Wolfgang Maderthaner. Wien 2008. 339–362., itt: 360. 7 Hannes Leidinger – Verena Moritz – Karin Moser – Wolfram Dornik: Habsburgs schmutziger Krieg. Ermittlungen zur österreichisch-ungarischen Kriegsführung 1914–1918. St. Pölten 2014.
