Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Bódy Zsombor: Gyár és földbirtok a nagy háborúban és az összeomlásban
BÓDY ZSOMBOR 1273 amelyek a 19. század végéig részben lekötötték a mezőgazdaságban feleslegessé váló munkaerőt.) Az úgynevezett agrárszocialista mozgalmak – aratósztrájkok, helyi zendülések, szervezkedések – már 1914 előtt is több mint két évtizeden át foglalkoztatták az államhatalmat, amely részben szociálpolitikai intézkedésekkel, részben pedig erővel próbált meg ezeken úrrá lenni. 44 A háborús mozgósítás az agrárnépesség helyzetére ellentmondásos hatást gyakorolt. A sorozás nagymértékben érintette ezt a csoportot, mivel az ipari munkásokat – a haditermelés érdekei miatt – sokkal gyakrabban mentették fel (vagy vezényelték őket az eredeti üzemükbe munkavégzésre). A férfiak távolléte komoly zavarokat okozott a falusi társadalomban, a gazdálkodás és a családi élet rendjében. A hatósági élelmiszer-rekvirálások – amelyek a városi jegyrendszer másik oldalát jelentették – ugyanakkor sértették a paraszti mentalitást.45 Ám a mező gazdaság ezzel együtt is a háború nyertese volt. A rekvirált mennyiségek feletti termények eladásából a nagy- és kisbirtokosok egyaránt megnövekedett bevételekre tettek szert, sok korabeli tudósítás számolt be a feketepiacon szerzett magas jövedelmekről.46 A háború végén és az azt követő időszakban sok gazdálkodó korábbi adósságait elértéktelenedett pénzben könnyedén ki tudta fizetni. Mindez együtt a korábbinál nagyobb öntudatot és mozgásteret biztosított a földet birtokló parasztságnak, miközben ösztönözte is őket az önálló, saját érdekeket követő fellépésre, amit addig alig ismertek a körükben. Ennek köszönhetően erősödött meg a Kisgazdapárt, amelynek bár háború előtti gyökerei voltak, az országos politikában csak a háború végére vált tényezővé.47 Ahogyan a városokban a munkások és alkalmazottak a szociáldemokrata párt szervezeteiben gyülekeztek, úgy sorakoztak fel a parasztok e párt mögé. A kisgazdapárt és a mögötte álló paraszti és vidéki társadalomba beágyazott értelmiségi rétegek azonban távolról sem képezték az agrárnépesség egyetlen meghatározó csoportját. A széles birtoktalan rétegek, cselédek és napszámosok az önállóan gazdálkodóktól eltérő helyzetben voltak, s a háborús mezőgazdasági konjunktúrából jóval kevesebb hasznot tudtak húzni, miközben a háborús emberveszteségek nagy arányban sújtották őket. Másrészt a nagyobb birtokosok megpróbálták a vidéki népesség feletti befolyásuk megőrzése 44 Gunst Péter: A paraszti társadalom Magyarországon a két világháború között. Bp. 1987.; Gyáni Gábor: Nyugtalan századvég: az agrárszocializmus új megközelítése. In: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. Szerk. Erdmann Gyula. Gyula 1994. 9–20. 45 Bódy Zsombor: Ungarn als Sonderfall des mitteleuropäischen Agrarismus in der Zwischenkriegszeit. In: Bauerngesellschaften auf dem Weg in die Moderne. Agrarismus in Ostmitteleuropa 1880 bis 1960. Hrsg. Helga Schultz – Angela Harre. Wiesbaden 2010. 105–119. 46 Csíki Tamás: Piac és feketepiac a falusi társadalomban az első világháború idején. In: Magyar gazda ságtörténeti évkönyv 2017–2018. Hitel – bank – piac. Szerk. Kövér György – Pogány Ágnes – Weisz Boglárka. Bp. 2018. 283–303. 47 Benigna von Krusenstjern: Die ungarische Kleinlandwirte-Partei. 1909–1922/1929. Mainz 1981.
