Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Bódy Zsombor: Gyár és földbirtok a nagy háborúban és az összeomlásban
GYÁR ÉS FÖLDBIRTOK A NAGY HÁBORÚBAN ÉS AZ ÖSSZEOMLÁSBAN 1268 vettek részt, s amely a két eltérő kötődésű szövetkezeten keresztül bonyolította a munkások élelmezését. Ez a szerv alapelvnek tekintette a munkások kivételezett élelmezési helyzetének biztosítását, azaz hogy a munkásoknak akkor is meg kell kapniuk legalább a hivatalos fejadagokat, ha egyébként a hatóságok nem tudják biztosítani a városok elvileg tervezett élelmiszer-ellátását.23 Mindez éles ellentét ben állt a városi középosztály élelmezési gondjaival, amelyeket csak az enyhített, ha a család vidéki, élelmiszer-termelő rokonsággal rendelkezett. Bár a szociáldemokrata pártnak a háború utolsó évében nehézséget okozott, hogy ellenőrzés alatt tartsa a munkásságot, továbbá egyensúlyoznia kellett a munkaadókkal szemben radikalizálódó munkások igényei és a kormánnyal szemben követni kívánt kooperatív politika között, végül is sikerrel megoldotta ezt a feladatot. Mindvégig elkerülte, hogy a kormányzat betiltsa a szakszervezeteket, és közvetlen ellenőrzés alá vonja egyéb intézményeiket. S miközben számos forrás mutat arra, hogy a munkásság soraiban elégedetlenek voltak a szociáldemokrata vezetéssel, mégiscsak nőtt az általuk működtetett intézmények és szervezetek társadalmi hatóköre. Bár a háború második felében a kormányzat kidolgozta azoknak a lépéseknek a tervét, amelyekre szükség lenne, ha a munkásokkal szembeni kemény, forrongásokat elnyomó politikára állnának át, ám ezek mindvégig íróasztalfiókban maradtak.24 Egyes politikusok, különösen az 1918. márciusi nagy sztrájkok után javasolták, hogy a szakszervezeti vezetőket és tisztviselőket – akik addig mentességet élveztek – vonultassák be, és a munkásság katonai alakulatokba szervezésével próbálják megszilárdítani a fegyelmet. Ezeket a javaslatokat azonban a kormány rendre elvetette. Attól tartottak ugyanis, hogy ezek az intézkedések – amelyek a tervek szerint még a nyomdák bezárására is kiterjedtek volna, hogy a munkások ne kommunikálhassanak röpcédulákon – olyan ellenállást provokálnának, ami kezelhetetlen lenne. (Figyelemre méltó, hogy inkább civil politikusok pártolták az ilyen ötleteket, míg a hadsereg képviselői óvatosabbak voltak.) Így végül, bár a kormányzat érzékelte, hogy a szociáldemokrata szervezetek nem tudják olyan mértékben kézben tartani a munkásokat, ahogyan azt ők szeretnék, mégis az integratív politika mellett maradtak. Mindez 23 Az ipari munkásság ellátása. Magyar Gyáripar 7. (1917) 1. sz. 3–4. Az Országos Közélelmezési Hivatal elnöke első körrendeletében kimondta, hogy a munkások ellátása fontosabb, mint a többi lakosoké. A fejadagokat nekik akkor is meg kell kapniuk, ha a törvényhatóság egyébként csökkenteni kénytelen azokat. 24 A statárium előkészületeiről. A Belügyminisztérium és az Igazságügyi Minisztérium levelezése: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL) Igazságügyminisztériumi Levéltár, Elnöki bizalmas iratok (a továbbiakban: K 578) 94. d. Ig. min. 1918 – Bi – 143. A rögtönítélő bíráskodás bevezetése mellett az egyesületi élet felfüggesztésével, a nem közigazgatási jellegű távíró és telefonforgalom leállításával, illetve hatósági engedélyhez kötésével, a napisajtó megszüntetésével, sőt a nyomdák bezárásával is számoltak. Szükség esetén – nyilván elsősorban nemzetiségi vidéken – a templomok bezárását is lehetővé kívánták tenni. A statárium esetleges bevezetését kihirdető falragaszok is elkészültek.