Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Szűts István Gergely: Optálási jegyzőkönyvek mint a trianoni menekültkérdés forrásai
1237 Szűts István Gergely OPTÁLÁSI JEGYZŐKÖNYVEK MINT A TRIANONI MENEKÜLTKÉRDÉS FORRÁSAI * Az első világháborút követően a történeti Magyarország utódállamaival elfogadtatott kisebbségvédelmi szerződések ugyan garantálták a szomszéd országokhoz került kisebbségek jogait, azonban az új államok ezeket sok esetben egyszerűen figyelmen kívül hagyták. A magyar területek elfoglalása, és az idegen hatalmak berendezkedése mellett ez is közrejátszott abban, hogy a környező országokból tömegesen menekültek különböző társadalmi státuszú, döntően magyar identitású személyek Magyarországra. A későbbi utódállamok, hogy helyzetüket minél előbb megszilárdítsák, már 1918 őszétől hűségesküt követeltek az általuk megszállt területeken élő, jogilag még magyar állampolgároktól, főleg a köztisztviselőktől.1 Az ezt megtagadókat gyakorta kiutasították az új, hivatalosan még el nem ismert országból.2 Emiatt a kiutasítottak kénytelenek voltak Magyarországra menekülni/költözni, majd állampolgárságot szerezni. A nagyarányú és 1918 novemberétől folyamatosan növekvő bevándorlás regisztrálása, valamint kontrollálása az amúgy is nehéz helyzetben lévő magyar kormányokra várt. Az 1918 végétől tapasztalható tömeges beáramlás, valamint a folyamatosan változó és bizonytalan politikai helyzet miatt csak 1919 szeptemberében született határozat egy budapesti székhellyel működő úgynevezett Béke-előkészítő Iroda és menekültügyi kormánybiztosság felállításáról. Ennek illetékességi körébe tartoztak a béke-előkészítés során felmerülő kérdések, problémák, valamint a kiutasított menekültek ellátása. A főként erdélyi menekültekből álló Béke-előkészítő Iroda kezdetben előnyt biztosított az Erdélyből érkező menekültek segélyezésében, segítette őket az álláshoz és lakáshoz jutásban. A felvidéki és délvidéki menekülteket ekkoriban még csak társadalmi szervezetek segélyezték, ami természetesen elégedetlenséget váltott ki az érintettekben. A visszás helyzetet végül a * A tanulmány az MTA Lendület Trianon 100 kutatási projekt keretében valósult meg. 1 Erdélyben például a Nagyszebeni Kormányzótanács vallási és közoktatásügyi tárca vezetője 1919. febr. 16-án kelt 931. sz. rendelete értelmében mindazon állami tisztviselők, akik továbbra is a román állam szolgálatában szándékoztak maradni, kötelesek voltak febr. 28-ig a román állam iránti hűségesküt letenni. Nagy Szabolcs: Impériumváltás Sepsiszentgyörgyön, 1918–1920. In: A Székely Nemzeti Múzeum/Acta Siculica 2012–2013. évkönyve. Szerk. Kinda István. Sepsiszentgyörgy 2013. 345–356.; A MÁV esetében a megszálló román hatalom 1919. jan. 17-én rendelkezett arról, hogy az elfoglalt területeken a román vasúttársaság, a CFR átveszi a magyar vasút feladatait, az alkalmazottaktól pedig hűségesküt követel. Raffay Ernő: Erdély 1918–1919-ben. Bp. 1987. 211. 2 Kovács Éva: Hontalanok. Az 1922-ben Kassáról kiutasítottak listájáról. In: Magyarságkutatás. A Magyarságkutató Csoport évkönyve. Szerk. Juhász Gyula. Bp. 1988. 315–321.
