Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Szeghy-Gayer Veronika: Államfordulat és az újrastrukturálódó helyi elit Bártfán (1918–1919)
SZEGHY-GAYER VERONIKA 1231 maradt.98 Hozzá hasonlóan központi szerepet játszott a hatalmi átmenetben Gmitter József is, akit 1918 márciusában, Fekete szabadságolása után neveztek ki polgármesternek, s aki aztán 1919-ben letette a hűségesküt a csehszlovák államra. Gmitter Kolozsváron végzett jogot, s mielőtt bártfai tanácsnok lett, végigjárta az ügyvédi ranglétra összes fokát. 1918 őszén semmi jel sem utalt arra viselkedésében, hogy szimpatizálna a csehszlovák állam létrejöttével, hiszen ahogy azt már említettem, társfogalmazója volt a városi tanács Magyarország területi integritása mellett kiálló deklarációjának. Alig egy évvel később, 1919. november 9-én, amikor a csehszlovák agrárpártiak nagygyűlést tartottak Bártfán, a program zárásaként Gmitter polgármester kalauzolta körbe a résztvevők szűkebb csoportját a helyi múzeum épületében.99 A gyűlés szónokai, akik között volt legionárius és városi képviselő is, nagyívű beszédeikben mondtak búcsút a „rabszolgaságnak”, s néztek egy reményteljesebb jövő felé, amelyben már nem kell a szlovák népnek a „vérével szolgálnia” a magyar kormányt. A szervezőknek, de az eseményről szóló beszámolót készítőnek sem tűnt fel, hogy az új szlovák polgármester éppen ennek a magyar hatalomnak volt nem is oly rég a képviselője. Gmitter néhány hónappal később már „lelkes” beszédet mondott a bártfai Matica Slovenská megnyitóján: „Anyánk hív bennünket. Itt az idő, hogy olyan egyesületbe tömörüljünk, amelynek az a feladata, hogy a mi kedves szlovák anyanyelvünkön terjessze köztünk a kultúrát és műveltséget.”100 Érzelemdús polgármesteri beszéde arra enged következtetni, hogy magát, legalábbis 1918 után, szlováknak vallotta. Emellett nem lehet a lokálpatrióta öntudatot sem megtagadni tőle, amelyre egy Pozsonyból Bártfára utazó szlovák értelmiségi is felfigyelt, amikor azt Gmitter végigkísérte a bártfai múzeumon.101 Gmitter azon kevés szlovákiai polgármesterek egyike volt, akik a Monarchia végén és Csehszlovákia megalakulásakor is a város élén álltak. Mindehhez jó szlovák nyelvtudásra és komoly politikai ambíciókra volt szüksége. 1923. január elején a kassai jegyzőhivatalba helyezték át, 1933 őszén mint járási főnök hunyt el. 102 Bártfán a politikai átmenetben az egyházak vezető személyiségei is részt vettek. Szlabey Mátyás evangélikus lelkészt (aki később, 1923–1924 között polgármester volt) és Bihary Emanuel görögkatolikus plébánost, a törvényhatósági bizottság egykori tagjait is kinevezték a csehszlovák városvezetés tagjaivá. Kettejük közül Bihary esete szorul magyarázatra, hiszen ő a Magyar Nemzeti Tanács elnöke volt, de gyors döntéssel átpártolt a Szlovák Nemzeti Tanácshoz. Ez az általam eddig vizsgált városok (Kassa, Eperjes) esetében példa nélküli lépésnek számít. 98 Zomrel hospodárský radca Bardiova. Slovák, 1936. április 29. 4. 99 Shromaždenia ľudu v Bardiove. Šarišské Hlasy, 1919. november 16. 1. 100 Slovenská Matica v Bardiove. Šarišské Hlasy, 1920. február 15. 4. 101 Puella Classica: Bardiov. Bratislavská Pošta, 1920. január 20. 3. 102 Okresný náčelník dr. Gmitter zomrel. Slovenský východ, 1933. szeptember 24. 2.
