Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Pál Judit: Főispánok és prefektusok 1918−1919-ben. A közigazgatási átmenet kérdése Erdélyben
FŐISPÁNOK ÉS PREFEKTUSOK 1918−1919-BEN 1204 tartalmazta.75 A prefektus nemcsak ellenőrizte a megye területén a megyei és községi hivatalokat és hivatalnokokat, hanem ő is nevezte ki és távolította el őket, fegyelmi joggal bírt fölöttük az 1925. évi törvény szerint a megyei tanács állandó küldöttségével együtt, 1936-tól azonban egyedül. A prefektus a megyei rendőrség főnöke is volt, rendelkezett azzal és a csendőrséggel, de a katonaság segítségét is igénybe vehette. Míg korábban nem kértek egyetemi végzettséget a prefektustól, az új törvényben már ez az elvárás is szerepelt.76 A megye tanácskozó testületi szerve a megyei tanács volt, amelyik választott és jog szerinti tagokból állt. A tanács választotta a megyei tanács állandó küldöttségét, amelyik az ülések közti szünetekben ellátta annak feladatait. A tanács létszáma alacsony volt, ráadásul tagjainak 2/5-e hivatalból vett részt a testület munkájában. A frissen hatalomra került Nemzeti Parasztpárt által kidolgozott 1929. évi törvény az egyetlen a két világháború közti Romániában, amelyik tényleg megpróbált a helyi önkormányzatiság visszaállításának irányába elmozdulni. A Iuliu Maniu vezette kormány belügyminisztere ekkor Alexandru Vaida-Voevod volt, és az új törvény bizonyos pontokon emlékeztetett az 1918 előtti magyar közigazgatás működtetésére. Például a prefektus helyett a tényleges közigazatás irányítása – korábban az alispán feladata − a megyei tanács állandó bizottságának elnökére szállt át, de az egykori főispán feladatainak egy részét is ráosztották, így a megyei tanács üléseinek vezetését. A prefektus most tehát tisztán a központi hatalom képviselője lett, a megyei közigazgatást illetően csak ellenőrző funkciója volt. Ezzel gyakorlatilag átvették a magyar közigazgatásból a fő- és alispán közti munkamegosztást. Az ellenzéki román pártok azonban nem tartották ezt jó megoldásnak, szerintük ugyanis így két prefektus lett, egy politikai és egy közigazgatási, ezért amikor a Nemzeti Parasztpárt megbukott, rögtön visszaállították a korábbi állapotot. A liberálisok által 1936. március 27-én hozott törvény visszatért az ókirályságbeli hagyományokhoz, és a prefektus ismét a közigazgatás irányítója is lett. 77 Ha megnézzük, hogy a Kormányzótanács kiket nevezett ki 1919 legelején prefektusnak Erdélyben,78 akkor láthatjuk, milyen nagy gondot fordítottak arra, 75 Manuel Guțan: Istoria administrației publice românești. 2. kiadás. București 2006. 202−203. A prefektus az Ókirályságban a központi hatalom képviselője volt, akit az uralkodó nevezett ki, és akinek fő feladatai közé tartozott a törvények alkalmazásának és a közigazgatásnak az ellenőrzése, az összes hivatalnok felettese volt, és hatásköre gyakorlatilag a teljes közszférára kiterjedt a közbiztonságtól a közegészségügyig. Florin Andrei Sora: A difficult modernization: the institution of the prefect in Greater Romania, 1918–1940. Analele Universității București 42. (2014) 1. sz. 45–63., itt: 46. 76 Uo. 50. 77 Drăgoescu, A.: Istoria i. m. 857−858.; Sora, F. A.: A difficult i. m. 50−51. 78 Gazeta Oficială a Consiliului Dirigent al Transilvaniei, Banatului și Părților Românești din Ungaria, 1919. január 14. 25.
