Századok – 2018

2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Pál Judit: Főispánok és prefektusok 1918−1919-ben. A közigazgatási átmenet kérdése Erdélyben

PÁL JUDIT 1197 köztük ügyvédet, bankigazgatót, főispáni titkárt, aljegyzőt és gimnáziumi tanárt is, de – mint láttuk − a régi emberekből is igyekeztek néhányat maradásra bírni, aki arra hajlandónak mutatkozott, és akit nem támadtak túlságosan hevesen. A nehézségeket jól mutatja azonban, hogy az erdélyi vármegyék mintegy felében nem töltötték be a főispáni állást, hanem az alispánokat hatalmazták fel a főispá­ni feladatkör ellátására. Beszterce-Naszód megye helyzete jól példázza az utolsó hónapok kapkodá­sát: 1918 tavaszán Ugron András főispán lemondott, de helyét nem töltötték be. Szeptember 28-án Inczédy-Joksman Maros-Tordai vármegyei kormánybiztos ka­pott megbízást a helyettesítésre, november 30-án pedig az alispánt bízták meg a főispáni teendők ellátásával. December 21-én a Minisztertanács ismét Ugront nevezte ki kormánybiztosnak. Ugyanaznap kapott Gyárfás Elemér hasonló meg­bízást Nagy-Küküllő megyében, miközben a román csapatok már elfoglalták Erdély jelentős részét. A Károlyi-kormány új kinevezettjei között volt Györgypál Domokos és Halász József mellett Szentiványi Lajos vármegyei másodfőjegyő, egyben főispá­ni titkár Hunyad, majd Szenner József vármegyei első aljegyző (december 21-én) Maros-Torda, Valentsik Ferenc ügyvéd, tiszti ügyész, egykori ellenzéki képviselő − aki Szabó Dezső ironikus megjegyzése szerint „a nép legalsó rétegéből tüleke­dett úrrá” – Udvarhely, valamint Grandpierre Emil ítélőtáblai bíró Kolozs vár­megyében és Kolozsváron. Utóbbi helyen Pap Józsefet váltotta, aki korábban az ügyvédi kamara elnöke volt, „egy okos, mondhatnám ravasz örmény ember, aki a 48-as politika mezején szerezte meg a főispáni címet s az Ujság alapításában is részt vett. Dr. Pap József – elvileg – Apáthy szűkebb környezetébe tartozott, s az első forradalmi napokban ezért nagy ostromot indított ellene Vincze55 és tábor ­kara”56 – írta róla a Főkormánybiztosság egyik vezető hivatalnoka, Kertész Jenő. Apáthy előbb védte Papot, utána azonban mégis engedett és Szitás Jenő fiatal járásbírót javasolta helyébe kormánybiztosnak. Apáthy később úgy emlékezett vissza, hogy ez volt az egyetlen eset, amikor komoly engedményre kényszerült a radikálisokkal és a szociáldemokratákkal szemben: „Papp József régi meghitt barátom, munkatársam és példásan jó főispán volt. De nem tudták neki meg­bocsátani, hogy a függetlenségi pártot elhagyta volt s a 48-as alkotmánypártba lépett át.”57 Állítólag Kertész vetette fel Grandpierre Emil nevét, aki neki és Emil Hațieganunak is jó barátja volt. (Ez utóbbi, illetve a magyar−román baráti vi­szonyról alkotott nézetei mellett előnyül szolgált állítólag franciás hangzású neve 55 A szociáldemokrata Vincze Sándor az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke volt, majd a Tanács­köztársaság alatt népbiztos. 56 Kertész J.: A tíz év I. i. m. 13. 57 Apáthy I.: Erdély az összeomlás után i. m. 162.

Next

/
Oldalképek
Tartalom