Századok – 2018
2018 / 6. szám - ÖSSZEOMLÁS 1918 - Pál Judit: Főispánok és prefektusok 1918−1919-ben. A közigazgatási átmenet kérdése Erdélyben
FŐISPÁNOK ÉS PREFEKTUSOK 1918−1919-BEN 1196 A határszéli Háromszék vármegyében – feltételezhetően a sötét kilátások hatására – nem tülekedtek a méltóságért. Török Andor alispán táviratban jelezte a belügyminiszternek, hogy a főispáni szék üres, mivel a Wekerle-kormány által 1918. október 27-én kinevezett Bornemisza János báró betegség miatt meg sem jelent, így be sem iktatták.50 A teendőket ő látta el felhatalmazás alapján. Majd hozzátette: „közönségünk oláh betörés közeli veszélye miatt rendkívül izgatott, megnyugtatást csak határaink elegendő katonai védelmében találna, ami jelenleg hiányzik. Csapatok gyors küldését kérjük kormányunktól”.51 Bár Török jelezte, hogy továbbra is rendelkezésre áll, november 13-án a Belügyminisztérium táviratban kérte, kérdezzék meg Király Aladár lemondott főispánt, hajlandó-e ismét elfogadni a főispánságot. A kérdésre pozitív válasz érkezett, de Király – akinek kinevezését az alispán is támogatta – a „közrend biztosítása érdekében” kérte kormánybiztosi hatáskörrel való felruházását. 52 Ugyancsak maradásra kérték fel Friedrich Walbaum szebeni főispánt, aki egyben szász ispán is volt. Róla írta egyik kartársa, hogy nála jobb szász hivatalnokot nem ismert.53 Walbaum végigcsinálta az 1916-os menekülést, már 1917 júniusában, az Esterházy-kormány hatalomra kerülésekor felmentették, de rövidesen megkérték, hogy maradjon a helyén. Ő 1918 novemberéig ezt vállalta is, akkor azonban a kényes helyzetben többször is – utoljára 1918. december 30-án − kérte táviratilag nyugdíjazását, választ azonban nem kapott.54 November 14-én például „megrendült egészségi állapotom folytán és más okokra való tekintettel” kérte a felmentését. A „más okok” minden bizonnyal a közelgő román hatalomátvétel és a rá nehezedő nyomás voltak. Felmentésére hivatalosan majd csak 1919. március 22-én került sor – együtt a többi főispánnal/kormánybiztossal −, amikor azonban a kérdés már rég nem volt aktuális. 1918. november-decemberben már a fejetlen kapkodás jellemezte a kinevezéseket. A forradalmi szelek Erdélyt is elérték, s ez a főispáni teendőkkel felruházott kormánybiztosok kinevezésénél is jól látható volt: olyan új emberek jelentek meg a színen, akik korábban aligha kerültek volna a főispáni szék közelébe. Találunk 50 Bornemisza esete nem egyedi, Beszterce-Naszód és Csík vármegye élére is új főispánokat akartak kinevezni. 1918 októberében a Minisztertanács jóváhagyta két belügyminisztériumi titkár, Szabó Oreszt és Sándor Ákos kinevezését, de a kormány bukása miatt mindkét ügy elakadt. MNL OL K 27, 1918. okt. 8. 51 Háromszéki alispán távirata a belügyminiszternek, olvashatatlan keltezés, MNL OL K 148-1918-11-9476. 52 Háromszéki alispán távirata a belügyminiszternek, 1918. nov. 16. MNL OL K 148-1918-11-9314. 53 Julius Schaser: Erinnerungen. Kéz- és gépirat. 87. Archiv des Siebenbürgen-Instituts, Gundelsheim. 54 Szebeni főispán távirata a belügyminiszternek, 1918. dec. 30. MNL OL K 148-1919-11-908. Walbaum 1864-ben született, közigazgatási karrierjét Szeben vármegyében kezdte, ahol a főszolgabíróságig vitte, majd főjegyzőnek választották meg a szintén szászok által dominált Nagy-Küküllő vármegyében. 1897−1910 között Segesvár polgármestere volt, 1910−1918 között pedig Szeben vármegye főispánja és egyben szász ispán.
