Századok – 2018
2018 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Tóth Gergely: Szent István, Szent Korona, államalapítás a protestáns történetírásban (16‒18. század) (Csorba Dávid)
1159 TÖRTÉNETI IRODALOM A kutatócsoport harmadik vizsgált korszaka a 20. század. A vonatkozó szentszéki magyar kutatások egyikét Tóth Krisztina végzi: a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációja jegyzőkönyveit felhasználva a magyar királyi főkegyúri jogra vonatkozó vatikáni álláspont változásait ismerteti az 1918 utáni új politikai helyzetben. Gárdonyi Máté érdekes forráscsoportját a Konzisztoriális Kongregációhoz benyújtott úgynevezett ad limina jelentések – a megyéspüspökök kötelező (általában a pápánál tett látogatással és zarándoklattal együtt) beszámolói – és az azokat kiegészítő nunciusi kommentár képezi. Gárdonyi az 1928-ban leadott 8 püspöki jelentést és Cesare Orsenigo apostoli nuncius véleményét elemzi, megállapítva, hogy azok forrásértékét az egyházmegyék helyzetét és problémáit jól adatoló részletek alkotják. Véghseő Tamásnak a magyar görögkatolikusok két világháború történetéről szóló tanulmánya annak a bizonyítéka, hogy látszólag apró és jelentéktelennek tűnő ügyek sem kerülték el a Szentszék figyelmét. A rakacai görögkeleti parókus ugyanis nem az ógörög, illetve ószláv liturgikus nyelven, hanem magyarul végezte a szertartást, amit a Szentszék nem tűrhetett. A kivizsgálás iratai a görögkatolikusok nehézségeit is jól érzékeltetik a társadalmi feszültségekkel terhes időszakban. Végül Fehér Lilla az 1945 után elmenekült magyar egyháziak (az 1960-as években kb. 800 magyar papról van adat Nyugat-Európában) kapcsolatait, azon belül is a Rómában a Magyar Katolikus Tudományos és Művészeti Akadémia alapításának és 1962-es megszűnésének körülményeit tárgyalja. A 15 tanulmányból, 11 mellékletből, 7 fotóból és 4 térképből álló tanulmánykötet erényei közé sorolható a sokféle vatikáni és hazai egyháztörténeti forrástípus bemutatása és felhasználása, köztük számos olyan, amelyek nem voltak még ismertek a kutatásban. A forrásokból egyébként szinte minden tanulmányhoz csatoltak rövidebb-hosszabb ízelítőt a szerzők, akik újabb dokumentumcsoportok bevonásával is számolnak: hamarosan megnyitják ugyanis a Vatikáni Levéltár 1939–1958 közti anyagát. Ugyancsak pozitívum az a kötetből kiérezhető elv és törekvés, hogy a kutatócsoport külső és belső tagjai ismerik és messzemenően támogatják egymás kutatásait. A már kiforrott tanulmányok, de a programot felvázolók is sok olyan eredményt tartalmaznak, amelyek az egyháztörténeten túl a politika-, diplomácia, gazdaság- és művelődéstörténet területén is jól hasznosíthatók lesznek. Végül két apró kritikai megjegyzés: a kötet egységes szerkesztési elvei nem mindig érvényesültek maradéktalanul, elsősorban a fiatal kutatók hosszabb kutatás módszertani felvezetőiben sokszor ismétlődnek ugyanazok az információk. A másik az előadókról a konferencián készült fotók minősége, a nem túl éles fekete-fehér fényképek nem illenek a tartamilag kiváló tanulmánykötetbe. Viskolcz Noémi Tóth Gergely SZENT ISTVÁN, SZENT KORONA, ÁLLAMALAPÍTÁS A PROTESTÁNS TÖRTÉNETÍRÁSBAN (16‒18. SZÁZAD) MTA Történettudományi Intézet, Bp. 2016. 236 oldal A Szent Korona megtestesíti egy ország és egy hosszabb korszak közgondolkodását az államiságról – ez nem vitás. Tóth Gergely 2017-ben méltán Klaniczay-díjat nyert új könyve mégis ritka témafelvetést ígér: mi köze a protestánsoknak a Szent Koronához? Miért lehet érdekes egy felekezet olvasata a kora újkorból? A korona szimbólumértéke köztudott, de a koronázás ősi szokása szerint a rituálé központi szereplője az esztergomi érsek, aki még sohasem helyezte
