Századok – 2018
2018 / 5. szám - KRÓNIKA - Birodalmak és Sasok: Napóleon és Ausztria. Beszámoló az International Napoleonic Society kongresszusáról (Nagy-L. István)
1151 BIRODALMAK ÉS SASOK: NAPÓLEON ÉS AUSZTRIA Beszámoló az International Napoleonic Society kongresszusáról Az International Napoleonic Society idén Bécsben tartotta éves konferenciáját, amely 1997 óta 16. alkalommal került megrendezésre. A szervezetet Ben Weider, a lengyel származású kanadai üzletember, gyűjtő, a francia Becsületrend lovagja, a napóleoni időszak kutatásának lelkes támogatója és tudományszervezője alapította. Jelenlegi elnöke J. David Markham történész. A rendezvénynek 2018. július 9. és 12. között az Eschenbach Palota adott helyet. 43 előadás hangzott el a világ minden tájáról érkezett résztvevőktől, s hazánkat négy kutató képviselte. A konferenciát François Saint-Paul, Franciaország ausztriai nagykövete nyitotta meg, aki a demokratikus vita fontosságát hangsúlyozta, és azt ajánlotta a konferencia résztvevőinek, hogy ezt soha ne adják fel. Az első szekció Tóth Ferenc (MTA Történettudományi Intézet) elnöklete alatt zajlott. Susan Conner (USA) Napóleon fiának születési körülményeit mutatta be. Kiemelte, hogy a Sasfiók születését követően hét percig nem sírt fel és fején deformálódás látszott, bizonytalan volt, hogy életben marad-e. Agnieszka Fulińska (Lengyelország) a schönbrunni fogolyról, a Sasfiókról szóló pletykákat mutatta be. A többnyire angol sajtóból összegyűjtött hírek széles spektrumban, néha egészen regénybe illő – főként kitalált – történetekről szóltak. Magyar vonatkozás, hogy egy magyar grófnővel is hírbe hozták a császár fiát. Glenda Pérez López (Kuba) a Sasfiók bécsi neveltetéséről szólt, aki katonai oktatásban részesült. Nevelője, Moritz von Dietrichstein német herceget akart belőle faragni. Apjáról nem titkolóztak előtte, de rossz példaként állították elé. Ennek ellenére az egykori római király nagyon szerette őt: „apám képe a szívemben van, ha onnan el akarják távolítani, a szívemet is el kell”. A szekció utolsó előadását Romain Buclon (Franciaország) tartotta Napóleon hatalmának átalakulásáról. A forradalom császárából valódi egyeduralkodó lett. Az előadó példaként a pénzverést említette: 1808-ban még köztársaság, 1809-ben már császárság szerepelt a 20 frankos érmén. A forradalmi legitimációját lassanként elvesztette, hatalmát monarchikus alapokra helyezte, aminek fontos állomása volt a Mária Lujzával kötött házassága és saját dinasztiájának megalapítása. A második szekciót Klaralinda Ma-Kircher (Ausztria) nyitotta, aki a franciák 1809-es bécsi megszállásának fontos mozzanatait mutatta be. Kevéssé ismert Jakob Eschenbacher története, aki egy ágyút ásott el az udvarán, de elárulták és a franciák kivégezték. Róla kapta nevét 1863-ban az Eschenbach Gasse és a konferenciának helyet adó palota. Az előadó kiemelte, hogy Bécs nem ellenségként, hanem KRÓNIKA
