Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Kenyeres István – Pálffy Géza: A Habsburg Monarchia és a Magyar Királyság had- és pénzügyigazgatásának fejlődése a 16–17. században. Modellek és értelmezési lehetőségeik
A HABSBURG MONARCHIA ÉS A MAGYAR KIRÁLYSÁG HAD- ÉS PÉNZÜGYIGAZGATÁSÁNAK FEJLŐDÉSE 1070 kerületi főkapitányságok segítségével maguk irányították, sőt a Dunántúlon azt a Batthyányak az 1630-as évektől egyenesen örökletesen birtokolták. 107 Mindennek a 17. század végén első lépésben a császári állandó hadsereg létrejötte, valamint második fázisban a Száva és az Al-Duna mentén újonnan kiépülő határvédelmi rendszer, a Határőrvidék (Militärgrenze ) vetett véget, hiszen a rendi hadszervezés keretében már egyik sem volt működtethető. 108 Így a rendek irányítása alatt csak a nemesi felkelés, az inszurrekció maradt meg, mint közismert, egészen 1809-ig.109 Ám a rendi befolyás a katonai igaz ságszolgáltatás területén, nevezetesen a várakat feladó magyar végvári tisztek vonatkozásában is csak az állandó hadsereg kialakulásáig létezhetett.110 A 17– 18. század fordulójától tehát olyan döntő változások következtek be a korábbi közel két évszázad viszonyaihoz képest, amelyek jól jelezték a Habsburg dinasztia összetett állama fiskális-katonai szerepköreinek határozott erősödését. Noha a pénzügyigazgatásban ilyen látványos kiszorulás a 18. század egészében sem ment végbe, ennek ellenére az 1526 utáni bő másfél évszázad és a 18. század között döntő különbség volt. A hivatalnokok számának gyarapodása mellett, amely komoly professzionalizációval is együtt járt,111 talán a leglénye gesebb: a 18. században már kivételnek számított az, ami Mohács után például általánosan bevett jelenség volt: nevezetesen, hogy a rendek egyházi vagy világi vezetői vezették az itteni kamarákat – a 16. században olyan főpapok, a 17. században pedig olyan arisztokraták –, akik egyúttal a magyar rendek legfőbb vezetői is voltak.112 A fordulat e területen is a 17. század utolsó harmadában kezdődött meg, s a hadügyekhez hasonlóan ez is alapvetően összefüggött az állandó hadsereggel, a törökellenes felszabadító háborúval, a monarchia jelentős területi gyarapodásával és mindezek miatt a sokszorosára növekedett 107 Pálffy G.: A török elleni védelmi rendszer i. m. 192–199.; Uő: Kerületi és végvidéki főkapitányok i. m.; Uő: A Batthyány család a törökellenes határvédelemben a XVI–XVII. században. Hadtörténelmi Közlemények 122. (2009) 321–356., különösen: 332–335. 108 Vö. újabban Oross A.: A Magyar Királyság i. m. és Zachar J.: Habsburg-uralom i. m. passim. 109 Újabban további irodalommal Vizi László Tamás: Napóleon magyar ellenfelei: a nemesi felkelés a francia háborúk időszakában. In: Bonaparte Napóleon koronája és üzenete. Szerk. Kövér Lajos. Szeged 2007. 143–152. és Zachar József: Die Insurrektion des Königreichs Ungarn (Ein historischer Über blick). In: Actes du Symposium international „La campagne de 1809”. Hrsg. Ferdi I. Wöber. Wien 2009. 93–100. 110 Pálffy Géza: Várfeladók feletti ítélkezés a XVI–XVII. századi Magyarországon (A magyar rendek hadügyi jogkörének kérdéséhez). Levéltári Közlemények 68. (1997) 199–221. 111 Érdekes szempontokkal lásd Tatyjana Guszarova: A modern bürokrácia kialakulásának előzményei a kora újkori Magyarországon. Világtörténet 28. (2006) tavasz–nyár 16–22. 112 Fazekas István: Katolikus főpapok a központi hivatalokban a 16. században. In: Egyházi társadalom a Magyar Királyságban a 16. században. Szerk. Varga Szabolcs – Vértesi Lázár. Pécs 2017. 271–291.; Fallenbüchl Zoltán: Állami (királyi és császári) tisztségviselők a 17. századi Magyarországon. Adattár. Bp. 2002. passim.
