Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Kenyeres István – Pálffy Géza: A Habsburg Monarchia és a Magyar Királyság had- és pénzügyigazgatásának fejlődése a 16–17. században. Modellek és értelmezési lehetőségeik
A HABSBURG MONARCHIA ÉS A MAGYAR KIRÁLYSÁG HAD- ÉS PÉNZÜGYIGAZGATÁSÁNAK FEJLŐDÉSE 1048 A hadi kiadások finanszírozási mechanizmusa a 16. században A Habsburgok jövedelmeit az országos kamarák, a cseh és osztrák tartományok esetében a hadiadókat a rendi adószedők szedték be. A bevételeket általában helyben utalványozták valamilyen államigazgatási vagy katonai kiadásra, de igyekeztek valamennyi pénzmozgást nyilvántartani. A helyi igazgatási költségek teljesítése után a fennmaradó bevételeket lényegében két célra fordították: a közös uralkodói udvar és központi államigazgatás fenntartására, valamint a hadi költségek finanszírozására. Nem véletlen, hogy éppen e két feladatra jött létre egy-egy fizetőmesteri pénztár. Az udvari fizetőmester tisztségét és hivatalát az udvartartás költségeinek biztosítására hozták létre 1532-ben. Élén az udvari fizetőmester állt (Hofzahlmeister ), aki formálisan az udvartartáshoz kapcsolódó kiadásokért és az erre a célra a tartományi kamarákból átutalt pénzek bevételezéséért volt felelős. Ennek ellenére számos esetben és időszakban meghatározó szerepet játszott az udvari fizetőmester a monarchia hadi kiadásainak finanszírozásában. Az udvari fizetőmester számadásai 1542-től maradtak fenn.51 A számadáskönyvek elemzése alapján megállapítható, hogy az 1540-es évek közepétől 1556-ig az udvari fizetőmester központi szerepet játszott a hadi kiadások finanszírozásában: évente 200–300 ezer rFt-tól egészen egy millió rFt-ig terjedtek a hadi kifizetések összegei, amelyek ekkor a hivatal kiadásainak 30–70%-át tették ki. Az udvari fizetőmester által hadi célra kifizetett összegek döntő részét a magyarországi katonai költségekre fordították: az 1540-es évek közepén mintegy évi 300–350 ezer rFt-ot, az évtized végére már évi 400–500 ezer rFt-ot. Mindez azt jelenti, hogy az 1540-es évek közepén az udvari fizetőmester hivatala fedezte a magyarországi zsoldköltségek közel 100%-át, majd az 1540-es évek végén a zsoldköltségek ugrásszerű növekedésekor is mintegy 50–60%-át. Ugyanakkor az 1550-es évek elejének nagy várháborúi idején újfent az udvari fizetőmester fizette a magyarországi hadi költségek 80–90%-át. 52 Mindez jól érzékelteti a magyar hadszíntér már említett kiemelt jelentőségét is. A másik pénztár az 1540-es évektől állandósuló hadi fizetőmesteré volt. Az ő hivatalát azért hozták létre, hogy az uralkodó hadi kiadásait közvetlenül intézze, a hadi költségekre kiutalt összegeket beszedje, vagy a számadáskönyveiben feltüntesse, illetve az elrendelt hadi költség-kifizetéseket végrehajtsa. A hadi fizetőmesterek 51 Az udvari fizetőmester számadásait lásd ÖStA Finanz- und Hofkammerarchiv (a továbbiakban: ÖStA FHKA) Hofzahlamtsbücher. A számadáskönyvek forrásértékére lásd Rauscher, P.: Zwischen Ständen i. m. 250–252.; Christian Sapper: Die Zahlamtsbücher im Hofkammerarchiv 1542–1825. Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs 35. (1982) 404–455.; Mark Hengerer: Die Rech nungsbücher des Hofzahlmeisters (1542–1714) und die Zahlamtsbücher (1542–1825) im Wiener Hofkammerarchiv. In: Quellenkunde der Habsburgermonarchie (16–18. Jahrhundert): Ein exemplarisches Handbuch. Hrsg. Josef Pauser – Martin Scheutz – Thomas Winkelbauer. Wien–München 2004. 128–143. 52 Kenyeres I.: A Habsburg Monarchia katonai kiadásai i. m. 91–99.
