Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Kenyeres István – Pálffy Géza: A Habsburg Monarchia és a Magyar Királyság had- és pénzügyigazgatásának fejlődése a 16–17. században. Modellek és értelmezési lehetőségeik
KENYERES ISTVÁN – PÁLFFY GÉZA 1037 alatt is voltak, a fordulópontot végül V. Károlytól a császári méltóságot is megöröklő I. Ferdinánd hosszú uralkodása (1526–1564) jelentette. Az új dinasztikus összetett állam fennmaradása ugyanis alapvetően függött attól, miképpen sikerül a már I. Miksa császár (ur. 1493–1519) által a 15–16. század fordulóján megkezdett had- és pénzügyi reformokat folytatni, amelyek akkor még csak az osztrák területekre koncentrálódtak. 13 Noha az új kutatások egyértelműen felhívták a figyelmet arra, hogy az 1526 utáni évtizedek a pénz- és hadügyi modernizáció területén csupán átmeneti időszakot jelentettek, I. Ferdinándnak Bécs első török ostroma (1529) és az I. Szulejmán (ur. 1520–1566) szultán kőszegi hadjárata (1532) miatt nem sok késlekednivalója maradt. Egyértelműen a születőben lévő monarchia léte volt a tét, hiszen ennek új központja, a Miksa császár Innsbruckja helyébe lépő új rezidencia-, majd császárváros, Bécs közvetlen fenyegetettségbe került. Mivel Budát, Ferdinánd egyik új országának, Magyarországnak a fővárosát 1541-ben, majd a magyar katolicizmus központját, Esztergomot 1543-ban Szulejmán hadai ugyancsak elfoglalták, ettől kezdve Bécs és a monarchia központi területei is csaknem közvetlen veszélybe kerültek. 14 Jóllehet az új uralkodó katonai-anyagi lehetőségei még V. Károly császár támogatásai ellenére is az 1550-es évekig meglehetősen korlátozottak voltak, a reformok elsősorban szervezeti téren megkezdődtek, miként megindult Bécs Közép-Európa egyik legnagyobb erődvárosává történő kiépítése is.15 Az utóbbi megmaradása azonban nem kis részben a magyar–horvát területek határvédelmétől függött, hiszen a 16. században, valójában egészen az 1606. évi zsitvatoroki békéig kétségkívül a Duna medencéje vált az új összetett állam legfőbb hadszínterévé, noha ezt – az oszmanisztikai vizsgálatokkal ellentétben – a nemzetközi hadtörténeti kutatás és a régiót nem ismerő angolszász történetírás még nem mindig érzékeli kellő hangsúllyal. 13 Gerhard Kurzmann: Kaiser Maximilian I. und das Kriegswesen der österreichischen Länder und des Reiches. Wien 1985. 14 Fodor Pál: Magyarország és a török hódítás. Bp. 1991., illetve újabb átdolgozásban és tágabb keret ben Uő: The Unbearable Weight of Empire. The Ottomans in Central Europe – a Failed Attempt at Universal Monarchy (1390–1566). Bp. 2015. 95–133., vö. Közép-Európa harca a török ellen a 16. század első felében. Szerk. Zombori István. Bp. 2004. és Pálffy G.: A Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia i. m. 59–69. 15 Karl Vocelka: ‘Du bist di port und zir alzeit, befestigung der christenheit – Wien zwischen Grenzfes tung und Residenzstadt im späten Mittelalter und in der frühen Neuzeit’. In: Metropolen im Wandel. Zentralität in Ostmittel-Europa an der Wende vom Mittelalter zur Neuzeit. Hrsg. Evamaria Engel – Karen Lambrecht – Hanna Nogossek. Berlin 1995. 263–276., illetve újabban Ferdinand Opll – Heike Krause – Christoph Sonnlechner: Wien als Festungsstadt im 16. Jahrhundert. Zum kartografischen Werk der Mailänder Familie Angielini. Wien 2017.
