Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Sashalmi Endre: A 17–18. századi Oroszország mint fiskális-katonai állam
SASHALMI ENDRE 1027 kormányforma kérdésére vonatkozik – amint erre korábban rámutattam, 83 és amit González is hangsúlyoz. Egyetértve Gonzálezzel, nem jó megközelítés az, ha az abszolutizmus helyettesítőjeként akarjuk használni a fiskális-katonai állam fogalmát: az „abszolutizmus, merkantilizmus, fiskális-katonai állam kétségkívül egymáshoz kapcsolódó fogalmak, de ugyanakkor különböznek is egymástól”. 84 Mindazonáltal meggyőződésem szerint nem lényegtelen, hogy a fiskális-katonai állam milyen kormányforma keretében realizálódott.85 Éppen ezért röviden fel kell vázolni az orosz politikai berendezkedés sajátosságait. Oroszországban – egyetértve Cracrafttel – a kormányzás a 17. század végén is erősen patrimoniális és teokratikus alapokon nyugodott. 86 Az isteni szankciót élvező patrimoniális hatalomfelfogásnak és az ennek megfelelő hatalmi berendezkedésnek, amely nem tartalmazott valódi jogi-intézményes korlátokat, számos előnye volt az uralkodó számára.87 Abból a meggyőződésből, hogy az ország (és elvileg benne minden és mindenki) a cár tulajdona, illetve a korlátozó intézmények hiányából az következett, hogy a cár „majdnem tetszése szerint” vehette igénybe a társadalom erőforrásait és vethetett ki adókat.88 Továbbá igen nagymér tékben vehette igénybe az alattvalók személyes szolgálatát is: „A moszkoviták hitték, hogy minden embernek, társadalmi állásra való tekintet nélkül, kötelessége bizonyos minőségben szolgálni a cárt.”89 Mindezek miatt a fiskális-katonai állam kiépítése kevesebb belső problémát okozott, mint Nyugaton, ahol a korporációk és a regionalizmus, valamint rendi előjogok korlátozták az uralkodókat és kormányzatokat.90 Ugyanakkor az autokrácia a gazdasági vállalkozás szabadságát is alapvetően korlátozta: a felülről jövő kényszerítés és az általánosan kötelező szolgálat társadalomba ivódott mentalitása, ha nem is zárta ki teljes mértékben, de erős korlátok közé szorította az alattvalókkal (a gonzálezi és politikai értelemben is) „szerződő állam” lehetőségét. Az első nagyobb kihívás a moszkvai Oroszország számára az 1654–1667 közt, a lengyelekkel és a svédekkel vívott háború volt. Oroszország ugyanis egy kb. 40 ezer főnyi hadsereggel lépett be háborúba, amely eleinte főként a katonai szolgálókból 83 Sashalmi Endre: A nyugat-európai államfejlődés vázlata. Bp. 2006. 136., 147.; Sashalmi E.: Az emberi testtől az óraműig i. m. 213. 84 González, E.: War, Power and the Economy i. m. 46. 85 Sashalmi E. – Varga B.: Oroszország–Ukrajna 1654–1725. i. m. és Sashalmi, E.: Russia a Fiscal- Military i. m. 86 Cracraft, J.: The Petrine Revolution in Russian Culture i. m. 153. 87 E kérdésre részletesen lásd Sashalmi Endre: Az autokrácia problémája. In: Sashalmi E. – Varga B.: Oroszország–Ukrajna 1654–1725. i. m. 196–200. 88 Marshall Poe: A People Born to Slavery. Russia in Early Modern European Ethnography 1476– 1748. Ithaca 2000. 222. 89 Poe, M.: A People Born to Slavery i. m. 223. 90 Uo. 220.
