Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Sashalmi Endre: A 17–18. századi Oroszország mint fiskális-katonai állam
SASHALMI ENDRE 1023 értelemmel bír, mint a fiskális-katonai állam, mégis fontos vizsgálati szempont González szerint, aki úgy véli, hogy a terminus mára elfogadottá vált. 61 González továbbá rámutat, hogy világossá kell tennünk, mit vizsgálunk: „ha ugyanis kormányzati formákról, politikai alkotmányokról akarunk beszélni, akkor felesleges terminus” a fiskális-katonai állam.62 Másrészt Michael Braddicknek az 1550–1700 közti angol államfejlődésre vonatkozó művét63 idézve megjegyzi, hogy a vizsgálat aspektusától függően, azaz, hogy mi is a vizsgálat elsődleges tárgya, ugyanazon állam egyidőben lehet „patriarchális, fiskális-katonai, konfesszionális, dinasztikus”.64 Sok tekintetben ez a több szempontú megközelítés Oroszországra is érvényes e korszakban azzal a megszorítással, hogy a patriarchális szemlélet, a cár mint az ország tulajdonosának képzete, sokkal erősebb volt. 65 Amit szintén érdemes kiemelni Gonzáleznél a vizsgálat új szempontjaként, orosz viszonylatban pedig mindenképpen – anélkül azonban, hogy túldimenzionálnánk ennek jelentőségét –, az nem más, mint a széles értelemben vett fiskális-katonai állam kiépülése és az államfogalom terén bekövetkezett előrelépés. Ezt az aspektust azért is tartom figyelemre méltónak, mert González szerint a fiskális-katonai állam „bizonyos mértékig olyan kifejezés, amely az állam mint egész fogalmi megragadásának egyik módozata”. 66 Ezért is tartom feleslegesnek azt, hogy egyes esetekben a bevett „fiskális-katonai állam” helyett a korábban már említett „fiskális-hadiflotta állam” (Nagy-Britannia), vagy éppen, mint Oroszország esetében, a „katonai-fiskális állam” elnevezéseket használják – de ennek fényében nemcsak szőrszálhasogatónak, hanem egyben önellentmondásnak tűnik González szerződő állam terminusa is. Úgy vélem, nem véletlen, hogy éppen a 17. században következett be a döntő előrelépés az államfogalom terén.67 A 17. század elején kezdték Nyugaton az uralkodó által uralt területek együttesét úgy emlegetni, mint az „ő államukat”.68 Ugyancsak a 17. században kap először igazán teret Európa-szerte az államérdek fogalma. Ez utóbbi fogalom pedig már Richelieu számára is szorosan összefüggött a fegyveres erők feletti rendelkezéssel a királyi szuverenitás eredőjeként. A bíboros ugyanis azt írta 1627-ben, hogy a királyt kivéve „a jól szervezett és jól kormányzott államokban semmilyen egyénnek nem szabad 61 Uo. 189–190., 127. 62 Uo. 51. 63 Michael J. Braddick: State Formation in Early Modern England 1550 – 1700. Cambridge 2000. 64 Idézi González, E. A.: War, Power and the Economy i. m. 47., 51. 65 A konfesszionális elemnek orosz viszonylatban az orosz egyházszakadás (1666) után van igazán létjogosultsága. A tulajdonosi szemléletre lásd Sashalmi Endre: Tulajdonosi dinaszticizmus és államfo galom a 17. századi Oroszországban. Századok 138. (2004) 893–919. 66 González, E. A.: War, Power and the Economy i. m. 189. (Kiemelés tőlem: S. E.) 67 A modern államfogalom kora újkori kialakulására lásd Sashalmi Endre: A nyugat-európai államfejlődés vázlata. Bp. 2006. 136., 147. és Uő: Az emberi testtől az óraműig. Az állam metaforái és formaváltozásai a nyugati keresztény kultúrkörben. Pécs 2015. 55–105. 68 Martin van Creveld: The Rise and Decline of the State. Cambridge 1999. 126.
