Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Korpás Zoltán: A fiskális-katonai állam és a Katolikus Monarchia a 16–17. században
A FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM ÉS A KATOLIKUS MONARCHIA A 16–17. SZÁZADBAN 1006 adósságkamatok fizetési kötelessége révén súlyosan túlterhelte a pénzügyeket és a birodalom 17. századi hanyatlásának legjelentősebb tényezőjévé vált. Ahogy a számok is mutatják, a konszolidált adósság aránya az éves bevételekhez képest a 16. század folyamán nagyságrendileg azonos arányú volt: 1566-ban 5,71-szer, 1577-ben 6,09-szer, 1594-ben 5,33-szor, 1598-ban 5,84-szer volt nagyobb. Ugyanakkor a 17. századra a trend ezen a területen is változott, hiszen 1623-ban már jelentősebben, 8,83-szor volt nagyobb. Az olló a harmincéves háború után nyílt nagyobbra, amikor a korona bevételei épphogy meghaladták a konszolidált adósság kamatát (kb. 6,6 millió dukát még 1538-ban, viszont kb. 9,1 millió dukát 1667-ben, kb. 11,1 millió dukát 1687-ben) és a háború, valamint az udvar költsége még ezen felül volt. Államcsődök? Ha a spanyol Habsburgok fiskális teljesítményét nézzük, akkor kisebb csodának tekinthető, hogy ez a rendszer ennyi időn keresztül működőképes maradt, és a Katolikus Monarchia egy időben több fronton is képes volt birodalmi érdekeit mintegy két évszázadon keresztül sikeresen védelmezni. Nemhiába mondták II. és III. Fülöp idején, hogy az Isten is spanyol, ami kifejezte a birodalom katonai és pénzügyi kapacitását, erőforrásait.57 Ugyanakkor elfedte gazdasági sérülékenységét és hosszú távú fenntarthatatlanságát. Az igazi nagy kérdés, hogy mégis miért lehetett fenntartani egy ennyire deficites és hatalmas adósságot felhalmozó birodalmat? Miként lehetséges, hogy a gyakori államcsődök ellenére a Katolikus Monarchia évtizedeken keresztül rendületlenül háborúzott, és a dinasztia „hitelfelvevő képessége” változatlan volt, a hitelforrásokhoz hozzájutott. Fontos talán először tisztázni, hogy a szó klasszikus értelmében államcsődről nem beszélhetünk a 16–17. századi Katolikus Monarchia esetében annak ellenére sem, hogy meglehetősen sűrűn függesztették fel a kifizetéseket (1557, 1575, 1596, 1607, 1627, 1647, 1652, 1660, 1662). Valójában az állam, a korona tulajdonképpen nem tud csődbe menni, bár a pénzügyi krízisek, nevezzük azokat akár államcsődöknek, jelentős pénzügyi zavarokat okoztak, és egyes esetekben valóban átalakították a hitelezők körét is (német, genovai, majd portugáliai és németalföldi bankárok stb. korszakai). Ugyanakkor, külön kiemelendő, hogy egyes bankár dinasztiák (így Fugger, Welser) több generáción keresztül finanszírozták a Habsburgokat, illetve egyes korszakok (például genovai bankárok – Grimaldi, Centurione családok) akár több pénzügyi krízisen keresztül is átnyúltak. 58 57 „... al parece que Dios es español al obrar tan grande milagro” [úgy tűnik, hogy az Isten is spanyol, hogy ilyen nagy csodát hajtott végre – fordítás K. Z.] hangzott el állítólag 1585. dec. 7-én egy németalföldi hadvezér szájából, amikor Empelnél a bekerített spanyol tercio csodával felérő győzelmet aratott. 58 Ramón Carande: Carlos V y sus banqueros I–III. Barcelona 1943.; Hermann Kellenbenz: Los Fugger en España y Portugal hasta 1560. Salamanca 2000.; Felipe Ruíz Martín: Los hombres de negocios
