Századok – 2018
2018 / 1. szám - MAGYARORSZÁGI MIGRÁCIÓK - Szilágyi Zsolt: Vándormozgalom a trianoni Alföld területén a 20. század első harmadában
VÁNDORMOZGALOM A TRIANONI ALFÖLD TERÜLETÉN A 20. SZÁZAD ELSŐ HARMADÁBAN 102 Az elvándorlás és a településméret között azonban az előbbinél szorosabb összefüggés is felismerhető. A századelőn és a húszas években hasonló arányú elvándorlás volt jellemző az azonos méretű településeken (5. táblázat). Világos, hogy arányában a legnagyobb népességveszteséget az 500 főnél alacsonyabb lélekszámú falvak szenvedték el az Alföldön (is), hiszen lakosságuk tizede nagyobb településen kezdett új életet. Tény ugyanakkor, hogy az 1910-es években, alighanem a háborúban szolgálatot teljesítő fiatal, munkaképes, férfi lakosság távolléte miatt látványosan mérséklődött, mintegy harmadára esett vissza az elvándorlók száma az alföldi „törpe falvakban”. 5. táblázat A vándorlási egyenleg alakulása a települések népességnagysága szerint, 1901–1930 (%-ban) Népességnagyság-kategória (fő) Településszint méret alapján 1901–1910 1911–1920 1921–1930 1–499 „törpe falvak” −10,0 −3,1 −9,0 500–999 „apró falvak” −8,6 −6,2 −8,4 1 000–1 999 „kis falvak” −7,8 −6,7 −6,6 2 000–4 999 „közepes falvak” −4,0 −4,2 −3,8 5 000–9 999 „nagy falvak” −4,2 −2,8 −2,8 10 000–19 999 „kisvárosok” +3,2 +2,3 −2,7 20 000–49 999 „középvárosok” −0,9 +1,4 −0,2 50 000 felett „nagyvárosok” +4,0 +1,4 +6,9 Budapest +11,2 +5,3 +8,9 Forrás: MSK Ús. 42. és 83.; MH 1926.; NFAK; saját számítás alapján A szerkesztési mintát lásd Dövényi Zoltán: A belső vándormozgalom Magyarországon: folyamatok és struktúrák. 58 Mindent figyelembe véve elmondható, hogy a népességkibocsátás a 2000 főnél alacsonyabb lélekszámú községekben jóval nagyobb méretű volt, mint az ennél népesebb falvakban. A „határ”, amely felett már a bevándorlás volt inkább a jellemző, valahol a 10 ezres lélekszámú települések körül húzódott. Érdemes megfigyelni az egybeesést, hogy az alföldi, funkcionális értelemben vett kisvárosok átlagos lélekszáma a vizsgált időszakban éppen ekörül alakult: 10 ezerről 12 ezerre emelkedett. Fontos azonban, hogy a 10 ezer főnél népesebb települések csoportjai sem tekinthetőek egyformán mind vándorlási célterületnek. A századelőn még a 10–20 ezres és az 50 ezer főnél nagyobb népességkoncentrációk voltak igazán vonzóak. 58 Statisztikai Szemle 87. (2009) 748–762., itt: 754.
