Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Korpás Zoltán: A fiskális-katonai állam és a Katolikus Monarchia a 16–17. században
KORPÁS ZOLTÁN 989 A flották (armadák)29 rendszere alkalmazkodott a világtengerek hajózási lehe tőségeihez, a multicentrikus világbirodalom geostratégiai kihívásaihoz, a dinasztia politikai céljaihoz, szövetségi rendszeréhez, illetve pénzügyi, gazdasági lehetőségeihez egyaránt. Első helyen érdemes megemlíteni a szél- és áramlatviszonyokhoz történő alkalmazkodást: nem véletlen ugyanis, hogy a Földközi-tengeren a korabeli hajózási hagyományokat is követve a Katolikus Monarchia hadiflottái főként evezős gályák alkalmazására épültek. A gyorsan változó szélviszonyok között praktikusan alkalmazható gálya az óceáni vizeken komoly kockázatnak volt kitéve és emiatt kerülték a használatát.30 Ugyanakkor az evezős hajók kisebb-na gyobb sikerrel voltak bevethetőek a Karib-tenger nyugodtabb vizein, illetve a Csendes-óceán Panama-Callao közötti speciális szél- és áramlatviszonyai között. A birodalom szempontjából ugyanakkor az atlanti-óceáni térség kiemelt jelentőséggel bírt. Nemcsak az Angol és Francia Királyságokkal zajló küzdelmek vagy Németalföld védelme, hanem a gyarmatok és az anyaország közötti kapcsolattartás miatt is. E hatalmas nyílt vízen állandó szél- és áramlatviszonyok között a gálya helyett (egészen a sorhajó 17. század derekán történő megjelenéséig) a korszak kiemelkedő hadihajója a jellegzetesen spanyol fejlesztésű galleon dominált. A geostratégiai kihívások, a távolságok és a korszak technológiája ugyanakkor nem tették lehetővé, hogy a többközpontú birodalom távoli területeit hermetikusan védjék, így csak a kulcsfontosságú pontok védelmére irányult figyelem állandó vagy időszakosan felállított, változó méretű hadiflották alkalmazása révén. A flották, a kapcsolódó intézmények, tanácsok és junták, az erődített kikötők építése, a hajókat biztosító hajóépítő műhelyek, arzenálok, a faanyagot szolgáltató királyi erdők, a fegyver- és ágyúkészítés manufaktúrái, a szükséges bányák és az ellátmány biztosítása, valamint a tengerészek, illetve a korszakban megjelenő első haditengerész katonai egységek csak egyes elemei annak a nagyon komplex és költséges rendszernek, ami lehetővé tette, hogy a Katolikus Monarchia tengeri hatalomként a korabeli világ összes jelentős vizén jelen legyen. 31 Ha a Földközi-tenger térségét nézzük, akkor a Katolikus Monarchia több gályaflottára, más szóval gályarajokra támaszkodhatott, amelyek hosszabb-rövidebb 29 A spanyol szakirodalom a flottákat jellemzően kereskedelmi egységeknek tekinti, míg az armada a hadiflottákat takarja. Az armada lehet nemcsak egy hadjáratra szervezett expedíciós egység – mint például 1588-ban –, hanem állandó haditengerészeti egység, amely bizonyos katonai funkciókat lát el éveken keresztül. 30 Ezt a realitást jól tükrözi az 1588-as Nagy Armada sorsa, ahol a 134 hajóból álló hadiflottából ösz szesen négy volt mediterrán gálya, amit a kis merülési mélység miatt elsősorban partraszálló egységként szándékoztak használni. 31 A 16–17. századi spanyol hadiflották rendszeréről lásd Ricardo Cerezo Martínez: Las Armadas de Felipe II. Madrid 1988.; Esteban Mira Caballos: Las Armadas Imperiales. La guerra en el mar en tiempos de Carlos V y Felipe II. Madrid 2005.; José Luis Martínez: Pasajeros de Indias. Viajes trasatlán ticos en el siglo XVI. Ciudad de México 1999.
