Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Korpás Zoltán: A fiskális-katonai állam és a Katolikus Monarchia a 16–17. században
KORPÁS ZOLTÁN 987 évtizedek során felállított többi tercioval együtt a korabeli európai elit seregek közé tartozott. A hadügyi forradalom nemzetközi vitája során a terciok történelmi jelentősége kapcsán a spanyolok nem győzik hangsúlyozni, hogy Nassaui Móric 1594. évi reformjai semmiképpen nem jelentettek minőségi változást a terciokhoz képest, hanem inkább a hollandok taktikai és hadszervezési felzárkózását a spanyol mintához. Jó példa erre, hogy a nemzetközi szakirodalomban Nassaui Móric úgy jelenik meg, mint aki több reformmal, köztük a kontramars alkalmazásával meghaladta a spanyol hadművészetet. Ezzel szemben a valóság az, hogy a kontramarsot először az 1522-es bicoccai ütközetben a spanyol gyalogság alkalmazta, nem beszélve arról, hogy 1586-ban Martín de Eguiluz Discurso y regla militar című traktátusában már tárgyalja azelőtt, hogy Nassaui Móric egyáltalán használta volna.21 De hasonló el lentmondást találunk a Nassaui Móric-féle kompániák mérete, tisztjeinek aránya és a spanyol terciok valósága esetében – a nemzetközi szakirodalomban sok helyen átvett állítással szemben egyáltalán nem hatékonyabb a holland modell, mindkét esetben kb. 10–12 katonára jut egy tiszt.22 A mezei seregek kapcsán szintén ritkán emlegetett tény, hogy Európában egyedülálló módon V. Károlyhoz köthető az első, 1540-ben született rendelet az ágyúk és lövegek kaliberének az egységesítésére, amellyel a sok tucat típust és méretet nyolc kategóriára igyekeztek szűkíteni. 23 A spanyol hadszervezési modell másik eleme a középkori hagyományokat tükröző állandó nehézlovasság (Guardas de Castilla ), amely a Hispániai-félsziget vé delmét ellátó „belhoni” haderő gerincét képezte egészen a 17. század végéig, amikor felszámolják.24 A Guardas de Castilla pár ezer fős állandó lovas haderő volt, háromnegyed részben jellemzően nehézlovasok (hombres de armas ), negyedrész ben könnyűlovasok (jinete ) alkották. A félsziget védelmi ereje részeként, a városi milíciák, illetve a spanyolországi lovagrendek (Santiago, Álcantara, Calatrava, Montesa) katonai erejével kiegészülve elsősorban a rendfenntartásért, a védelemért voltak felelősek. Bár létszámuk pár ezer fő volt, a félszigetet fenyegető veszély esetén a „honi véderő” több tízezres létszámra is duzzadt, ahogy például az alpajurrasi mór felkelés (1568–1571) idején 40-60 000 fős haderőt mozgósítottak annak elfojtására. Rendelkezésre álló adatok szerint a helyőrségekben állomásozó, királyi zsoldon fizetett állandó „belhoni” haderő 17 164 volt 1613-ban és 14 598 fő 1622-ben. Közülük 1269 (1613) és 762 (1622) fő a Guardas de Castilla.25 Ezek 21 Martínez Ruiz, E.: Los soldados del rey i. m. 31–32.; León, F. G.: Spanish military power i. m. 28. 22 Mesa Gallego, E.: Innovaciones militares i. m. 543., szemben Parker állításával. 23 Uo. 538., 549. 24 Martínez Ruiz, E.: Los soldados del rey i. m. passim. 25 Enrique Martínez Ruiz: La compleja financiación del Ejército Interior en la España de los Austrias. In: Revista de Historia Militar 2007 (LI). Núm. extraordinario (=La Guerra y su financiación. Baja Edad Media y Edad Moderna) 79.
