Századok – 2017
2017 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Dénes Iván Zoltán: Az igazolási eljárástól a nyugdíjazásig. Marczali Henrik eltávolítása az egyetemről (1919–1924)
AZ IGAZOLÁSI ELJÁRÁSTÓL A NYUGDÍJAZÁSIG 1348 kapcsolatban azt a kijelentést tette »4000 embert öltek meg ezek a banditák«. A nyomozás adatai szerint Marczali Henrik, ennek Poly nevű leánya és dr. Vámbéry Rusztem az angol követség jogtanácsosa gyakori, úgyszólván nap nap utáni vendégei voltak Nagybritannia Magyarországba kiküldött Holler nevű megbizottjának, mely látogatások alkalmával, amint ezt a bizalmas úton történt nyomozás kiderítette, beszéd tárgyát képezték, az annak idején tendenciózusan korpoltált atrocitások is, de hogy ezek a közlések Marczali Henrik vagy leánya részéről a magyar állam elleni rossz indulatból történtek volna, arra nézve bizonyíték nem merült fel. Gyanúsítottnak dr. Melich János előtt tett [...] kijelentése, melyből tagadása folytán nem állapítható meg, hogy az kire vagy kikre vonatkozik, vádemelés alapjául nem szolgálhat, ezért a nyomozás a 101 § 1 és 3 p. alapján megszüntetendő.” 41 Marczali Henrik levelei között találunk olyant, amely tanúsítja, hogy kapcsolatban volt C. Hohler brit kiküldöttel.42 Marczali Póli visszaemlékezéseiből való színűsíthetjük, hogy az atrocitásra vonatkozó megjegyzés a Prónay-különítményre vonatkozhatott: „Herczeg akkor sem tagadta meg a barátságot, amikor apámat megfosztották tanszékétől. Továbbra is meghívott bennünket hűvösvölgyi villájába, de sajnos már anyám nélkül mentünk, aki pedig jóban volt Herczeg végtelenül kedves, öreg anyjával. Herczeg jóindulatát reám is kiterjesztette: cikkeimet közölte és tőle tudtam meg, hogy apámat egyszer behívták a rendőrségre a Prónayék viselt dolgairól nyíltan hangoztatott véleménye miatt.”43 S ha azt is hoz zátesszük, hogy Marczali földijei közül a Prónay-különítmény 6 zsidót kivégzett, jobban értjük Marczali tehetetlenségét és felháborodását. 44 A rendőrségi vizsgálatot a főügyész nyilván diplomáciai megfontolásból állította le. Az, hogy Nagy-Britannia megbízottat küldött a fehérterror atrocitásainak kivizsgálására, s hogy magánúton tájékozódott és magánúton tájékoztatást kapott, csak akkor lett volna kriminalizálható, ha a magyar hatóságok vállalják, 41 Uo. 42 Hohler brit kiküldött levele Marczali Henriknek. É. n. (1920) máj. 13. MTA KIK Kt. Ms 5041/28. C. 43 Marczali P.: Apám pályája, barátai i. m. 59. 44 Komoróczy Géza: A zsidók története Magyarországon I–II. Pozsony 2012. II. 377–389., 386. A Prónay-különítmény augusztus 28–29-én Marcaliban és az inkei erdőben 24 embert végzett ki. Az áldozatok közül hatan voltak zsidók: Gold Ferenc (35 éves) bádogosmester; édesapja, Gold Vilmos (61 éves); Löbl Lipót (53 éves) tanító és fia Löbl Jenő (23 éves) kereskedelmi könyvelő; Dénes Izidor (28 éves) magánhivatalnok és Mayer István (23 éves) joghallgató. Marczali Henrik közülük biztosan jól ismerte Löbl Lipót tanítót, hiszen ő 1888-ban, még Marczali Mihály főrabbi életében kezdett dolgozni a zsidó elemi iskolában, és ugyancsak ismerte a korosztályához tartozó, 1858-as születésű Gold Vilmost. Jól ismerhette Mayer István édesanyjának a családját (Lengyel) is, amely több generáció óta meghatározó szerepet játszott Marcali zsidó közösségében. A vérengzésről Berger László (1878–1934) marcali kereskedő, Marczali Henrik unokaöccse számolt be a pesti zsidó hitközség panaszirodájában felvett jegyzőkönyvben. Huszár Mihály közlése. Lásd erről Egyenlőség, 1919. szeptember 18. 3.
