Századok – 2017

2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Gyöngyössy Márton: II. Lajos legendás alkincstartója, Szerencsés Imre és a moneta nova

II. LAJOS LEGENDÁS ALKINCSTARTÓJA, SZERENCSÉS IMRE ÉS A MONETA NOVA

638

a bányászok moneta novában kapott elégtelen fizetése volt. A munkások különös módon az antiqua moneta újabb bevezetése után sem kaptak jó pénzben elegendő fizetést, így nem lett nyugalom, de ebben szerepet játszhattak a kiszorított Fuggerek ügynökei is. 1526 tavaszán már fegyveres akcióra is sor került. A besztercebányai lázongás vezetőit végül a Werbőczy István nádor által vezetett bíróság elítélte és kivégeztette. Ennek ellenére a bányászmozgalom folytatódott, 1526 augusztusában ismét lázadás tört ki. A kialakult helyzetben Szerencsés a királyi udvarnak az alsó-magyarországi bányavidékről nyilvánvalóan nem tudott számottevő profitot realizálni.

92

1525 őszén viszont újabb fordulat következett: Thurzó Elek különalkut kötött az udvarral, és Mária királyné személyes oltalmába került. A következő évben Thurzó ismét kincstartó lett, időközben kibékült volt üzlettársaival, a Fuggerekkel, akik immár éves honoráriumot folyósítottak neki.

93

A korábban vázolt pénzforgalmi helyzet kikényszerítette a változást, és a pénzveréssel kapcsolatos követeléseknek II. Lajos végül eleget is tett. Már 1525 júniusában az szerepel a körmöci pénzverők fizetése kapcsán a kincstartónak és a körmöci kamaraispánnak kiadott parancsban, hogy megszűnt a rézpénzverés, és a király újból elrendelte az ezüstpénzverést. A tényleges végrehajtás azonban elhúzódott, erre utal, hogy a hatvani országgyűlés követelései között újra megjelent a pénzverés ügye, sőt augusztus elején még maga Dóci János kincstartó is csak a közeli napokban verendő jó pénzről tudott. Augusztus végén azonban megkezdték az antiqua moneta újbóli veréséről szóló hivatalos királyi tájékoztatás kiküldését a vármegyéknek és a városoknak. Rövidesen meghatározták a két pénz beváltási arányát is: 2:1-hez. Az arány hivatalos deklarálása ellenére nagyon sok helyütt 3–4 moneta novát is elkértek egy antiqua moneta denárért, ezért 92 Krizskó P: A

körmöczi régi kamara és grófjai. (Értekezések a történelmi tudományok köréből VIII. 10.) Bp. 1880. 46–51.; Fraknói V.:

Magyarország a mohácsi vész előtt i.

m. 162–164., 202–205.; Kohn S.: Héber kutforrások i.

m. 79–80.; Uő: A

zsidók története i. m. 281–282.; Péch A.: Alsó Magyarország i. m. 114–115.; Fraknói V.: Werbőczi István i.

m. 226–227.; Büchler S.: Szerencsés Imre származása i. m. 408.; Heckenast Gusztáv: A

besztercebányai bányászfelkelés (1525–1526). Századok 86. (1952) 364–396.; Komoróczy G.:

A

zsidók története i. m. 353–354. A Szerencsés bányavárosi térfoglalásával kapcsolatos legfontosabb források: 1. Mária királyné Beheim Bernát kamaraispánnak és Szerencsés Imre főharmincadosnak adja használatra a körmöci cementezőművet, az arany olvasztásának és feldolgozásának minden jogosultságával együtt (Buda, 1525. aug. 6.). Lásd Magyar–Zsidó Oklevéltár. Monumenta Hungariae Judaica. VIII. 1264–1760. Szerk. és kiad. Scheiber Sándor. Bp. 1965. (a továbbiakban: MZSO VIII.) 149. (Nr. 159.). 2. A besztercebányai fiókkamara üzemi dolgozói 1525 augusztusában testületileg tagadták meg, hogy Szerencsésnek dolgozzanak. Lásd Ratkoš, P.:

Dokumenty i.

m. 64–67. (Nr. I., 29.); MZSO VIII. 149–150. (Nr. 160.); 3. Hans Dermschwam beszámolóját lásd Dernschwam, H.: A

besztercebányai i. m. 123–125.

93 Fraknói V.: Magyarország a mohácsi vész előtt i.

m. 250.; Erdélyi G.: Egy kivételes karrier i.

m. 130–131.; Soós F.:

Magyarország kincstartói i.

m. 66–67.; Uő: A

középkori Magyarország i. m. 96.; C. Tóth N. et al.: Magyarország világi archontológiája i. m. 135.